A határaim én vagyok.

A haverok és én

A rímek ereje

A magyar költészet napja

2018. április 11. - NBrigó

Fontos meglelnünk a menedékünket. Mindenben! A legdohosabb, legszűkebb, pókhálós sarokban is lelhetünk egy olyan porszemre, amely betakar, elringat, megnyugtat. Lehet ez egy ecsetvonás, bármilyen mozgás, nyújtás, könyv lapjaiba merülés, sőt, mi több, rímekbe borulás. Teljesen mindegy melyiket válasszuk is, a cél akkor jön el hozzánk, ha választásunk a saját lelkünkre esik. Volt idő, amikor a vercsengők építettek nekem mentsvárat, és ma, a költészet napján, a rejtekhelyem egy olyan darabját szeretném megosztani, ahová Hashimoto haverom elől menekültem.

96eb94d41e20f136b9fe905e6bb5bd72.jpgKép forrása: Pinterest

 

Falat

Hashimoto margójára

Fogod a kanalat.

Mélyre márthatnád belsődben,
kifordítva szemfedődben,
mégis elejted, elporlad,
pedig a máz el nem rohad.

Szóval seprűt ragadsz.

Fényesre simítva önmagad,
felmosod fontosnak vélt szavad,
egy sorvadó pillangó ural,
mosolyod az egekig zuhan.

 

Amikor készült, nem mások véleménye számított, ahogy most sem. Rendeltetése lelkem kisöprése volt, rendrakás ott, ahol akkor káosz uralkodott. Nem segített, de hozzájárult ahhoz, ahová jutottam. A verseknek - akár írjuk, akár olvassuk őket - hatalmas erejük van, nem csak ma, hanem az év minden napján!

sign.jpg

 

 

 

 

A vers átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges, utánközés esetén forrásmegjelölés szükséges.

A bejegyzés trackback címe:

http://autoimmun.blog.hu/api/trackback/id/tr10013826952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.