A határaim én vagyok.

A haverok és én

Lángoló agy

Ajánló

2017. július 12. - NBrigó

Nem szeretek haladni a tömeggel. Ha a zebránál várakozók a lámpa váltása előtt elindulnak, csak azért is megvárom, hogy zöldre váltson az. A filmekhez is hasonló a hozzáállásom, a Harry Pottert vagy például a Gyűrűk urát sosem láttam, és nem is tervezem.
Ha film után keresgélek, nekem az első benyomás a mérvadó az esetek többségében. Így, ha nem nyer meg a borító, görgetek tovább, ahogy ez a Lángoló agynál is történt. Sorsszerű, de elkerülte a figyelmemet az is, amikor egy betegtárs javasolta az Autoimmun betegséggel élők csoportban. Ezután valaki céltudatosan hasonló kategóriájú, témájú filmjavaslatokat kért, így történt, hogy engedtem a kísértésnek, és megnéztem.

c32182b1a6d0cbc8745d2ddecdfc6803.jpegFotó: Google jóvoltából

 Több oldalon is olvasható a film tartalma, angol nyelvű előzetes ide kattintva megnézhető, nem kívánok egy újabb rövid leírással hozzájárulni a tucathoz. Mit szeretnék? Elmesélni és ösztönözni.
Autoimmun betegként is újat tanultam. Megismertem egy újabb gyógyíthatatlan betegséget, méghozzá azt, ami 2011-ben egy jegesmedve halálát okozta a berlini állatkertben. Oké, ennél a résznél fontos megemlítenem a medve mániám, így különösen mélyen érint ez a párhuzam.
Visszakanyarodva a sztori igaz történeten alapul, amely úgy gondolom súlyt ad a mondanivalójának. Annak ellenére, hogy teljesen más betegségekben szenvedek, találtam hozzám vezethető szál maradványokat, amik torkon ragadva kényszerítettek a kendőzetlen igazsággal való találkozásra. Felismertem saját börtönöm, és ráébredtem arra, amit gyakorlatilag elfelejtettem feldolgozni. Tudatosodott az egészségesnek vélt énem, az, hogy valaha létezett, és a film hatására felébredve vadul dörömbölni kezdett bennem. Amíg nem tudtam, hogy a test nemes egyszerűséggel "nagy főnökének" nevezett szervvel gondjaim vannak, addig a pillanatig azt hittem, életképtelen vagyok. Nem láttam kiutat az akkori helyzetemből, és már - már bolondnak konstatálva magam törődtem bele szerethetetlenségembe. Amellett, hogy a film a lelkemben vájkált, az arcomba vágta, nincs jogom elégedetlenkedni, és igenis dolgoznom kell magamon, és láttatta velem szerencsés helyzetemet. Közhelyesen és röviden: lehetne rosszabb!

Örülök, hogy felkapták a történetet, így eljuthatott az egészségesekhez is. Újabb lehetőség arra, hogy tudatosulhasson mindenkiben az autoimmun betegségek léte, és hogy figyeljenek rá, ránk.

Arra szeretnék ösztönözni minden egészséges, és beteg nőt, férfit, családtagot és munkatársat, hogy ha van közeli ismerős, hozzátartozó ilyen "haverral", ha nincs, akkor azért, hogy nézze meg ezt a filmet. Sajnos sosem tudhatjuk mikor üti fel a fejét bármilyen betegség, és melyik szervünket támadja meg éppen. Nem válogat, kor vagy nem neki mit sem ér, nem érdekli élethelyzet, személyiség, SEMMI!

A bejegyzés trackback címe:

https://autoimmun.blog.hu/api/trackback/id/tr8612648619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.