A határaim én vagyok.

A haverok és én

Heléna

Állatságok

2017. július 18. - NBrigó

Az Állatságok névre keresztelt rovat házi kedvenceinké. Azoké a túlzás nélkül hősnek titulált társainké, akik önzetlenül, erőfeszítés nélkül támogatnak minket, betegeket. Nem tudják, de csodálatos módon hatnak az emberre, feltéve ha az hagyja.
Úgy alakult, hogy a rovatban eddig még pont a saját segítőm nem kapott helyet, amelyen a halogatást félretéve, idejét éreztem változtatni. Szeretném nektek bemutatni az én négylábú támaszomat, aki mindennap emlékeztet arra, hogy csodák igenis léteznek!

heli.jpg

Amióta az eszemet tudom, állatbarát vagyok, egyébként amolyan cicás típus. Talán azért, mert világ életemben panellakó voltam (ahová inkább való egy cica), de közre játszik a macskák önző, önfejű, sajátos jellemének imádata is. Őket nem vehetjük rá olyasmire, amit nem akarnak, a legfontosabb számukra (pl. a kutyákkal ellentétben) a saját jólétük és kényelmük. Nem bújnak ahhoz, akihez nem akarnak, és ha éppen megteszik, kizárólag az ő döntésük szerint.

 

Hogyan került hozzánk Heléna?

 

2016-ban hoztuk meg párommal a nagy döntést: legyen cicánk. Kutakodni kezdtünk a neten, tüzetesen, minden fajta jellegzetességeit, tulajdonságait elolvasva esett a választás a ragdollra. Miért nem egy menhelyet kerestünk meg, és fogadtunk örökbe egy árva kisállatot? Szem előtt kellett tartanunk, hogy mivel én leszek az, aki a legtöbbet foglalkozik majd a macskával, és az idő nagy részét is én töltöm vele, olyan fajta legyen, amelyik kellő nyugodt, higgadt temperamentummal rendelkezik ahhoz, hogy a rosszabb napjaimon is tökéletes társ lehessen. (Korábban volt egy házi macskám, akiről hamar kiderült, hogy félig házi cica, és félig sziámi. Rövidre fogva a sziámi - félig sem - az a fajta, amelyik egy beteg ember mellé ideális társ lehetne.) Hamar találtunk megfelelő tenyésztőt, aki a megkeresésre nagyon gyorsan reagált, és a weboldalán is minden szükséges információt könnyedén megtaláltunk. A tenyésztő oldala ide kattintva elérhető.

Heléna az első pillanattól belopta magát a szívünkbe. Mindig tudja mit akar, és ezt a tudtomra is adja. Hamar megtanultam, melyik nyávogás mit rejt, és ez jócskán megkönnyíti az életünket. Külön hanggal jelzi, ha éhes, ha játszana, és sajátosan (lecseszően...tényleg!) azt, ha csomagot rakott az alomba. Tény, hogy mint minden állat (macska), Heli is tett tönkre olyan dolgokat a lakásban, amikért fájt a szívünk, de nem számottevően, tényleg hihetetlenül nyugodt természet.

 

Mi a helyzet a rossz napjaimon, amikor legyőz a betegség?

 

Már a tenyésztőnél kiderült, hogy terápiás cicának született, de nem is sejtettem, milyen rövid időn belül mutatja meg ezt az oldalát nekem is. Nem szóltam, nem jajgattam, nem sírtam, csupán elfeküdtem a hálószobában. Nem volt jártányi erőm sem, a tartalékaimat használtam levegővételre, és az ébren maradásra. Egyszer csak megjelent, és a karomat átölelve bújt hozzám. Sosem kell mondanom semmit, mindig tudja mikor van az a pont, amikor tényleg úgy érzem, nem bírom tovább, holt pontomon toporzékolok, és feladnám az egészet a fenébe. Mindig akkor, pontosan akkor, nem később, és nem is korábban megjelenik, hogy támogasson, és feltöltse kiürült készleteimet a maga csodálatos módján.

helena.jpg

Érthetetlen módon érzi, mikor feszegetheti határaimat, amellyel harcra ösztönöz. Segít a tudat, hogy számára mindig, minden körülmények között a gazdája vagyok, nem számít milyen passzban vagyok, milyen ruhát vagy frizurát viselek, milyen a múltam vagy épp a jövőm. Tudja, ki vagyok valójában minden könnycsepp, mosoly, kiabálás mögött, anélkül, hogy a bocsánatáért esedeznék vagy éppen próbálnám megvenni némi jutalomfalattal az elismerését. Hatalmas, kék szemeivel kifordított engem, annak elfogadva, ami teljes lényemben én vagyok.

Kívánom, hogy mindenkinek legyen része legalább ilyen segítségben, örömben, támaszban, mint amelyben nekem van a cicám által. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy az életünk része.

Az állatok jótékony hatása az emberre nem mítosz! Noha nem mindenki teheti meg, hogy tarthasson kedvencet, de érdemes megpróbálni legalább a menhelyeket meglátogatni, segíteni, szeretgetni az ott élőket, hogy önzetlenül segíthessenek, ápolva a testet és a lelket.

 szeretettel_nb.jpg

Cica fotó: Bernadett Péterfy Photography

A bejegyzés trackback címe:

https://autoimmun.blog.hu/api/trackback/id/tr5412636429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.