A határaim én vagyok.

A haverok és én

Kényelmetlen kitárulkozás

Előítéletek

2017. augusztus 15. - JBrigó

Adott egy tükör, és én. Nézz bele, majd vegyünk elő engem. Olvassunk inkább rólam. Könnyebb neked, nehezebb nekem, de ez megváltozik majd. Talán. Most én leszek a tükör, magammal szemben, hogy kibogozhassam a csomót, rendet tegyek a káoszban, esetleg zavart keltsek ott, ahol nyoma sincs fegyelemnek.

Vegyünk engem. Én vagyok a tükör. 168 centiméterrel, jelenleg 58 kilómmal, átlagos testalkattal. Öltözékem sosem kihívó vagy harsány, a hajam most a vállamig sem ér, barna színben pompázva üvölt belőle a hétköznap. Szemem barna, arcomon csak a már meglévő ráncok, és szeplők csapnak némi zajt. Ruházatomtól függően vagyok tetovált, éppen annyira, hogy észrevegyék. A fodrász frizuraválasztása a testemen éktelenkedő színes motívumok eredménye. Rebellis hatást kölcsönöz nekem. Szerinte. A tetoválások miatt. Lázadó vagyok, vad, sátáni, nőietlen és undorító. Az utca embere szerint. Lehetek túl vékony, túl kövér, kellene sportolnom, máshogy járnom, mosolyognom, barátkoznom. Nagyképű is vagyok. Nem nézek máshová, csak előre. Komor ábrázattal haladok. Fiatal vagyok, gondtalan, tudatlan, tapasztalat híján legyintésre méltó. Terhelhető, friss, üde, tökéletes szellemi adottságokkal.

5b22e01aaefb2b48b12902ede62457fd.jpgFotó: Pinterest

Most pedig állok, magammal szemben, elrévedve a tükör alkotta képmásomba. A test, amit örököltem, és a súly, aminek most a pajzsmirigy diktál. Ez vagyok én. Olyan öltözékben, ami nekem megfelel, és annak, aki fontos nekem. Abban a ruhadarabban, amit megfizethettem, talán hosszas vívódások árán, majdnem egy olyan frizurával, amit a hajszobrász hölgytől kértem. Váll felettig érő, egyszerű forma, amelyet nem kell gondozni. Nem kell szárítani, vasalni, csatokkal, és különféle szerekkel a világ számára imponálóvá varázsolni. Nem kell törődni vele. Olyan fazonra volt szükségem, amitől nem fáj a fejbőröm, nem húzza a súlya, nem kell fésülni, szárítani, gondozni, mert az esetek többségében felemelni sem tudom a karom vagy éppen megtartani azt. Képtelen vagyok súlyt emelni, mázsásat, amitől összeszorul a fogsorom, olyat, amit egy hajszárító jelent számomra. Nem vagyok lázadó, a kamaszkorral búcsúztunk el egymástól. Tetovált vagyok, mert nekem ez tetszik, elvarázsol, kifejez, keretbe helyez.
Sportolnék, ha a testem szeretné, igényelné, és nem kellene a nyolc órás, ülő munkámat is minimum egy órás pihenéssel feldolgoznom, ha képes lennék a házi munkát megfelelően ellátni, mindezt anélkül, hogy ne ártanék magamnak, ne érezném életképtelennek a szervezetem, és úgy, hogy feladja a működését. Többet mosolyognék, ha nem kellene minden egyes nap különböző, olykor elviselhetetlen fájdalmakkal küzdenem, és talán akkor lenne alkalmam olyan luxusra is, mint a barátság. Előre haladok, nem nézve senkire, hogy visszanyerjem azt, amit a betegségek elvettek tőlem: az önbizalmam. Nem nézek körbe, hogy ne kelljen szembesülnöm a reakciókkal, hogy ne kelljen azt látnom, amit mások, és azt, amit én gondolok magamról. Azt akarom, hogy ne érdekeljen. Fiatal vagyok, és minden héten zokogok azért, hogy ennek ellenére a nagymamám egészségesebb nálam, hogy többet tapasztaltam, mint elvárható lenne, és félek annyira, amennyire ennyi idősen nem kellene. Nem fer. Nem vagyok terhelhető, mert amit cipelek, bírok, annak is nagy árat fizetek. Ahogy minden kimondott, értelmes mondatért, észben tartott információért. Friss vagyok, miközben motivációs beszédek sorát kántálom magamnak. Ülve, állva, fekve, és járva.

Harcolok a tündérmesébe illő toleranciáért, emberségért, egy olyan hozzáállásért, ami nem kényszerít majd kényelmetlen kitárulkozásra. Olyan szemléletért, ami nem kérdőjelez meg.

szeretettel_nb.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://autoimmun.blog.hu/api/trackback/id/tr5112733780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2017.08.17. 23:12:58

Franc se kenyszerit teged semmifele kitarulkozasra, olyan mennyisegben omlik beloled az onsajnalat amit olvasni is faraszto. Kepzeld, masok is elnek ilyesmivel, nem 5 hanem 30 eve csak megtanultak elni vele es nem tocsogni ebben a nyalas suppedesben. Esetleg kezdeni valamit az eletukkel, mert a nyilvanos panaszkodas nem eletcel. Egy dolgot tudnek javasolni, allj fel, szedd ossze magad es csinalj valami HASZNOSAT. Az omlenges ndm az. A szar iras nem az. Probalj meg masoknak segiteni, menj el onkenteskedni ahelyett hogy tespedsz, hamar rajossz, hogy masok sokkal-sokkal szarabb helzetben vannak, megsem vinnyognak.

JBrigó · www.ahaverokesen.hu 2017.08.18. 16:52:31

@Manka88: Hozzászólásodból csak a tisztelet hiányzik, de egyébként köszönöm, ez is egy vélemény :) További szép napot :)

orderofantos 2017.08.19. 15:07:56

"Kedves" Manka88
ki ragadtam egy részletet abból amint az előbb ide hánytál és hogy hogyan azt inkább nem részletezem idézlek: " Egy dolgot tudnek javasolni, allj fel, szedd ossze magad es csinalj valami HASZNOSAT"
arra nem gondoltál hogy valakinek ez jelenti a HASZNOSAT ?! más részről az hogy valaki ténylegesen ír róla és beszél nem érzi magát sem egyedül sem elveszettnek ezzel a dologgal hanem, meglel egy olyan közösséget ahol olyan emberek vannak akiknek hasonló problémái vannak és KÖZÖSEN tesznek érte hogy az életük jobb legyen. A másik pedig hogy valaki mint az oldal szerzője is ki írja magából igen egy nyilvános blogon marha nagy segítség lehet neki....amúgy meg akkor miért ne tenné nem ?! :) szerintem nem gondoltad át eléggé amit oda firkantottál. szép napot