Kép forrása: Pinterest

Többször olvashattatok mozgáshoz fűződő kapcsolatomról, próbálkozásaimról, és a szerelemre találásomról a jóga személyében. Többen igenlően bólogathatnak most, ám mi a helyzet a többiekkel? Akik más mellett tették le a voksukat? Zsófi is ezt a csoportot erősíti, bár nem merészkedett túl messzire a jógától, ugyanis ő a pilatesben lelte meg azt, amire szüksége volt.

Nekem Progresszív Szisztémás Szklerózisom van, secunder Raynaud-szindrómával karöltve. A mozgás fontosságát már a diagnózis felállítása után hangsúlyozták a kezelőorvosaim (elsősorban a gyógytornát), én azonban a „lustaság fél egészség” elvét vallva, nem igazán foglalkoztam ezzel. Szerencsés testalkatomnál fogva soha nem éreztem szükségét különösebben annak, hogy bármit sportoljak, még akkor sem, mikor kiderült, hogy a lábaim izomereje csökkent az átlaghoz képest. A napi 30 perc javasolt mozgást letudtam annyival, hogy gyalog járok dolgozni, plusz sétáltatom a kutyát, lépcsőzök vele, hát, még ha otthon házimunkát végzek, túl is teljesítettem….A téli bezártság viszont megviselt, olyankor nem szabadna egy percet sem kint töltenem, így amikor tudtam, a kutya sétáltatását kihagytam, egyedül a reggeli munkába járás maradt meg. Azt azonban már a szervezetem is kevésnek érezte, így idén januárban jött először a késztetés arra, hogy valamit mozogni kéne. A tüdőnek és szívnek megterhelő ugri-bugri sportok ki vannak zárva a betegségem miatt, ezért kezdtem el a jóga után érdeklődni, amivel már egyébként is évek óta szemeztem, de Garfield-ként sosem jutottam tovább egy fél napos lelkesedésnél. Idén, viszont végre találtam magamnak egy társat a nővérem személyében, aki hajlandó volt rábólintani arra, hogy jár velem órákra. Megvettem a felszerelést, aztán fel is kerestem a kis városunkban, heti 1x oktató hölgyet, aki közölte a rossz hírt, a jelenlegi csoportba nem férünk be, helyhiány miatt. L  Ezt a történetet egy betegtársammal is megosztottam, aki Pilatesezni szokott, ő javasolta nekem a Youtubon Kiss Zsuzsi (pilates oktató) videóit. Egy 21 napos kihívással kezdtem, melyek napi 10 perces tornát jelentettek, szóval mikor későn is értem haza, akkor is hamar megvolt a napi torna. Már az első után éreztem a büszkeséget, hogy igen, én az anti-mozgás híve végre valamit kezdtem a testemmel és ez napról napra nőtt, mikor sikerült végig csinálnom azt a 10 percet, ami mellesleg nem mindig volt egyszerű. A jótékony hatását néhány nap után észrevettem, sokkal fittebb voltam, nem éreztem úgy magam, mintha egy 80 éves testébe lennék zárva, végre nem okozott nehézséget pl. a zuhanyfüggöny felrakása vagy a takarítás. A Pilates maga egy komplex mozgásforma (torna), az interneten meg lehet találni a konkrét alapelveit, én is úgy olvastam utána, bárki rá tud keresni, ha el akar mélyedni benne. Engem konkrétan Zsuzsi videója fogott meg, mivel magamtól nem mertem nekiállni otthon semmilyen tornának, hátha rosszul csinálom, és kárt okozok magamnak, ő azonban részletesen és érthetően elmagyarázza, mit-hogyan kell csinálni és együtt tornázik, velünk J Nem kell hozzá különösebb felszerelés, én a jógamatracot használom, de a sima szőnyeg is megteszi, plusz kényelmes nadrág, póló…Idősek, fiatalok mind végezhetik. Nekem a csuklóm hajlik nehezen pl. fekvőtámasz pozícióban, de általában minden pózra van több alternatíva, kinek-mi a kényelmes. Nyilván akinek vannak ízületi vagy egyéb mozgással kapcsolatos problémái, jobb, ha egyeztet a kezelőorvosával, de nem tudok olyan konkrét példát, akinek nem javasolják.Ajánlani bárkinek tudom, pláne az olyan lustaságoknak, mint amilyen én vagyok J Most indított Zsuzsi egy ingyenes „pilates kezdőknek” sorozatot, ide kattintva elérhető az első rész.

A 21 napos kihívás videók is nagyon jók, azok szintén ingyenesek, a Harmónia Pilates Klubhoz csatlakozva, pedig hosszabb videók is elérhetővé válnak.

Nem hittem, hogy napi 10 perc mozgással is ennyivel jobb lesz a közérzetem, de örülök, hogy végre rászántam magam és ezzel is hozzájárulok a betegségem okozta tünetek csökkentéséhez.

Remélhetőleg sokaknak meghozza Zsófi és a pilates története a kedvet némi mozgáshoz, vagy legalábbis egy kis ismerkedéshez ezzel a mozgásformával. Én biztosan kipróbálom!

A választásom ezúttal egy klisének mondható filmre esett, hiszen alap története eléggé általánosnak mondható: szerelem, betegség, elválás (halál). Őszintén szólva nem vártam sokat ettól az egy-két órától, ennek ellenére kiváncsiságom pislákolt kezdetektől, hiszen tudni akartam, lesz-e olyan mozzanat, képkocka, bármi, ami miatt a végén azt mondhatom, illetve írhatom majd, hogy igen, megérte!

Kép forrása: wikipedia.org

Főhősünket fiatalon diagnosztizálták leukémiával, mindössze néhány hónapja marad hátra. Összeállít egy bakancslistát, ami elindítja az egész történetet. Mondtam, hogy közhely! Unalom lebzselhetett arcomon, egészen addig az egy mondatig, ami a beteg lány száját hagyta el. Egy erdőben, fán ülve révedve a távolba:

Elmondok neked valamit, de meg kell ígérned, hogy titokban tartod, jó? Itt nem vagyok beteg, egyáltalán nem.

Ez volt az a rész, amikor rádöbbentem arra a furcsa, bennem motoszkáló érzésre, amely minden egyes természetben töltött alkalommal kel életre. Ugyanezt érzem! Rájöttem arra, mennyire fontos rátalálnunk egy ilyen helyre, ahol teljes mértékben önmagunk vagyunk, hazaérkezünk, nem számít semmi, és nem érezzük terheink ordító súlyát, kínzó nyomait vállainkon.

Szeretek belevágni a megszokottba, abba, ami másoknak nem tetszik, sőt, nekem sem! Minden szürke foltban rálelhetünk valami új dologra, ami színt visz az egyhangú percekbe, megtölti óráinkat, és színt visz napjainkba. Egyetlen mondat, egyetlen képkocka, gondolat, vagy illat. Hogy miért ajánlom ennek a filmnek az elindítását? Azért a szürke foltban megbújó dologért. Ide kattintva megtekinthető.