Betegként az ember értékel olyan dolgokat, melyeket azelőtt észre sem vett, természetesnek vélt, elkezd remélni, és hinni a csodákban.
Csodák bizony léteznek! Szerintem Mariann is bólogatva hozná tudtunkra egyetértését, róla és Rickyről szól mai történetem.

Mariann és Ricky

Minden egyes alkalommal hatalmas megtiszteltetésben van részem, amikor egy-egy betegtársam megosztja velem történetét, és hálás vagyok az életnek, Istennek (sorsnak, kinek mi), hogy a megpróbáltatásaink közepette olyan társat ad nekünk, akik mesébe illően segítik, vigyázzák lépteink, várnak haza, önzetlenül adnak, segítenek, és ami a legfontosabb, kitartanak, és elfogadnak!

Igen! Léteznek csodák! Minden egyes kedvencünk szemében ott van!

Mariann kálváriája 26 éves korában kezdődött, és ma, 42 évesen, négy betegség "boldog" tulajdonosa: SLE, Polymyotis, RA, Raynaud szindróma.

"Egy este lefeküdtem "egészségesen" aludni és reggel betegen ébredtem. A mai napig reménykedem, immár 17 éve hogy ez csak egy rossz álom."

Ricky 2009-ben, Kanadában egy Valentin napi ajándék volt, "szerelem volt első látásra", hét évvel ezelőtt pedig együtt, hatalmas fába vágva fejszéjüket a hazatérés mellett döntöttek, Mariannak hatósági engedélyek beszerzése mellett hatósági állatorvost kellett találnia, de a legnehezebb az utazás volt, hiszen kedvencének a csomagtérben kellett utaznia.
Elképzelni sem tudom azt a több órás utazást, amelyet gazdinak és kutyának így kellett töltenie, hatalmas bátorságra vall mindkettejüket illetően.

"Ricky előtt én sem tudtam ezt a határtalan szeretetet elképzelni. A betegségemből kifolyólag nem szülhettem gyereket, mindent és mindenkit elvesztettem, egyetlen igaz hű társam maradt (persze a családomon kívül), aki úgy szeret ahogy és amilyen vagyok a hibáimmal, betegségével együtt amíg csak élek, élünk ! Hogy mit jelent számomra a kutyusom ? 1 szóval írom le : Mindent ! Ő a hű társam,a kisfiam,a barátom, Ő a mindenem! Hogyan, miben tud segíteni egy kis állat egy beteg embernek? Mindenben! Nekem legalábbis erőt ad, vigasztal ha szomorú vagyok, bármennyire rosszul vagyok muszáj felkelni miatta és gondoskodni róla. (...) Hiszem ha ő nem lenne , lehet már feladtam volna."

Nem tudhatjuk, mi zajlik a másik emberben, a dühös vagy épp mosolyráncokkal ölelt tekintet mit rejt valójában, milyen csatát vív önmagával. Áprilisban a célom megmutatni, hogy egy állat, mit adhat, mire képes azzal, aki beteg testileg, lelkileg. Szeretném megmutatni mindenkinek betegtársaimon keresztül, hogy legyünk egészségesek vagy betegek, csodák bizony léteznek, csak meg kell őket találni mindennapjaink mozzanatában, hogy aztán magunkhoz ragadva létrehozzunk valami sokkal jobbat: egy mosolyt, egy érzést, célt, vagy megnyugvást, reményt, és hitet!

Minden kedves csoport társamnak minden jót és kitartást kívánok,de legfőképp egy kedves, aranyos házi kedvencet !

Mariann nevének, történetének, és fotóinak megosztása az engedélyével történt, melyet ezúttal is köszönök neki!