Állatbarát vagyok. Annál is több! Minden egyes állatot szeretek, még azokat is, amelyektől irtózom vagy félek, rettegek. Vannak afféle "kutyás emberek", és "macska pártiak". Nos, ha választanom kell, utóbbiak közé tartozom, így különösen szívemet melengető élmény elmesélni, hogy Noémi számára mekkora segítség doromboló házi kedvence, Tomi.

Tomi

2012. november 16-án Noémit veszteség érte, egy szomorú esemény folytán elveszítette akkori cicáját. Akkori munkatársai nem nézték tétlenül szenvedését, bemutatták neki Tomit, aki azóta is hűséges társa a nehéz mindennapokban. Szüksége is van a doromboló terápiára, hiszen két haverral ossza meg életét, amelyek  SLE, és overlap Sjögren szindróma.

"Számomra Tomi vígaszt hozott mélységes gyászomban, amikor a másik cicám betegség miatt elveszítettem, és vígaszt hoz ma is, amikor elhatalmasodik rajtam a betegség gondolata. Amikor sírni tudnék a tehetetlenség és a megválaszolatlan 'miértek' sorozata miatt, vagy gyötör a fájdalom. Megkönnyebbülést jelent, amikor hozzám bújva dorombol és hozzám simulva alszik el. Ha ránézek, nem a betegségemre gondolok."

Az állatterápia hatékonyságáról korábbi cikkeimben is beszámoltam, de az interneten egyébként is számos írással találkozhatunk a témában. Egyik kedvencem ide kattintva olvasható.

Nehéz megküzdeni a különböző betegségek tüneteivel, következményeivel, a hétköznapi csatáink közepette pedig nem mindig remélhetünk ideális körülményeket, bánásmódot. Mások vagyunk, máshogyan reagál a szervezetünk a betegségekre, ahogy különbözőképpen éljük meg a velük járó kellemetlenségeket. Egy dolog viszont azonos, legyen kutyánk, macskánk vagy bármilyen házi kedvencünk is, gyógyírt jelentenek fizikai és lelki bajainkra egyaránt.

Kedvcsinálónak:

Noémi nevét, és Tomi cicája rövid történetét ő mesélte el, közléséhez hozzájárult, ezúton is köszönöm neki!