Most valahogy nehezebbek az ujjaim, határozottabb a billentyűzet, másképp fog a virtuális papírra. Réka története súlyt ad a léleknek, színeket elnyűtt világunkba, zajt csap a néma hétköznapokban. Arra késztet, figyeljünk testünk apró rezzenéseire, biztat, felemel. Általa rábukkanhatunk a bennünk mélyen bujkáló, harcos erejére.

Kép forrása: Pávó Réka

Kezdjük az elején! Rékát tavaly ősszel akut limfoid leukémiával (ALL) diagnosztizálták. Az első figyelmeztető jelek a testét elborító kékeszöld, és lilás foltok voltak, a korábban energikus lány folyton fáradttá, bágyadttá vált, majd az egyik bölcsességfoga, és az azt körülvevő íny súlyos begyulladása kiáltott segítségért. A fogat végül ki kellett műteni. Hétköznapinak tűnő jelek, amelynek mind, egytől egyig tudnánk kedvesebb nevet adni, jobb helyre ültetni az autoimmun találkozón.
A fenti tünetek csupán három hét alatt komoly bulit csaptak a lány szervezetében, aki akkorra már májsárga színben pompázott, és nem tudott lábra állni sem. Ennek ellenére félrediagnosztizálták!

Engem 4 orvos kezelt el és legyintettek könnyedén a panaszaimra, köztük a céges üzemorvosunk sem vette komolyan a tüneteim, ezért akarom felhívni az emberek figyelmét arra, hogy az ÉLET óriási kincs és mindent ki kell élvezni. Szívből élni, enni, utazni, szeretni, szeretkezni és megélni minden pillanatot.

Az ALL olyan kezelési módokat kíván meg, mint a kemoterápia, sugárkezelés, majd a csontvelő transzplantáció, gyógyulási esély felnőtteknél 25-40%. Ennek ellenére - ahogy Réka fogalmazott - ember feletti erővel fogadta a diagnózist, és bizakodó. Mindent megtesz testéért, szigorúan betartja az orvosa utasításait, az étkezésre vonatkozó speciális szabályokat, és törődik lelkével is különböző meditációs módszerekkel.

Ahogy a Lány kilenc parókával című film hősnője, úgy Réka is csodálatos módon festi színesebbre a világot, és nyújt maga is segítő kezet nem csak rákkal küzdő társainak. Mindenkinek vannak mélypontjai, amikből káprázatos, egyedi módon evickélünk ki újra, és újra, ahogy ő is teszi ezt.

A legkeményebb fából faragtak, tökös vagyok és nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy sírjak vagy zuhanjak a mélybe. Ha sírok kizárólag a wc-n teszem, zárt ajtók mögött. Ez nem gyengeség, és nincs igényem arra sem, hogy ezt bárkire is zúdítsam mert az nem én lennék. Én, én vagyok. Egy óriási harcos és egy jelenleg még tojáshéjban lakozó születendő Főnix madár.

Nem gondolom, hogy sajnálkozásnak kellene helyet adnunk őt olvasva, egész egyszerűen nincs kellő hely, sem idő rá. Réka penetráns karizmája elér mindenkihez olvasott formában, kár lenne elvesztegetni azt az erőt, amit nyújt azoknak, akik őt olvassák. Nem állt meg a diagnózissal létezni, működni, hanem fotósból bloggerré vált, írásba kezdett. Hiszem, hogy képesek lehetünk tanulni tőle, engedni, hogy inspiráljon. Várjuk együtt a gyógyulását! Első randevúja az akut limfoid leukémiával ide kattintva olvasható, a blogot pedig itt éritek el.

Mit tanácsol a betegeknek, és azoknak, akik egészségesen élhetik mindennapjaikat?

Állandó életigenlést javaslok. Tűzzetek ki célokat magatok elé, éljétek meg bátran a terápiák, kezelések alatt a legbensőbb éneteket. Én azt szoktam játszani jelmezben, parókában és sminkben, hogy wonder woman vagyok. Általában még a visitek előtt, hogy ne nézzenek komplett hülyének az orvosok. Bár néha úgy érzem magam, mintha egy szerepjátékos pornó castingra mázolnám ki magam. Soha nem szabad feladni a küzdelmet, mindig, minden esetben megéri harcolni, mert az élet maga a csoda és az állandó körforgás időtlen gépezete.