Az írás alapja egy Hashimotoról készült cikk, amely ugyancsak a fekete humor segítségével mutatja be a betegséget. Régóta terveztem hasonló készítését, és bár akkor még betegségspecifikusan álmodtam meg, ma már úgy gondoltam elegendő ehhez egy általános, átfogó írás. Nekem is nagy segítség volt az említett cikk. Szerettem volna, ha ez minden autoimmun diagnózissal élő számára adott lenne. Bízom benne, hogy sikerült olyat alkotnom, ami érthető közelségbe hozza a betegségeket.

Szia!

Én egy szempár vagyok, ami folyton figyel téged. Figyelek, hogy akkor, amikor a legkevésbé számítasz rá, lecsapjak. Tervezett randevú? Kikapcsolódás a haverokkal? Családtervezés? Új munkahely? Iskola? Ne nevettess, nem kell az neked! Haver vagyok, aki az életed része, noha nem szeretsz eléggé, hogy barátoddá fogadj. Együtt élünk, és semmit, de semmit nem tehetsz ellene!
Persze, elcsendesíthetsz. Ehetsz egészségesen, kipróbálhatsz új mozgásformákat, orvosokat, természetgyógyászokat, mellőzheted azt, amit én úgy, de úgy szeretek. Megpróbálhatod. De ne feledd, ez sem lehet elég örökké! Elég egy apró hiba a gépezetben, egy időjárás változás, egy apró stressz, trauma, vagy pihenés hiánya. Azt hiszed mindent megteszel, de én csak nevetek, mert tévedsz! Tudod, figyelek.

Aztán egyszercsak elérkezik az én időm, és lecsapok, kegyetlenül!

Olyan fájdalmat okozhatok, amit úgy érzed, nem bírsz ki, amit nem mulaszt el holmi fájdalomcsillapító. Olyan fájdalmat, ami korlátoz a mozgásban, a szabad akaratban. Alapvető tevékenységet nehezítek meg, és ha kedvem tartja, jöhet mellé akár a zsibbadás, merevség is vagy más különféle, ám hétköznapi testi tünet. Hányinger, hányás, hízás, fogyás, deformálódás, légzési nehézség, gyulladások, és ne tudd meg,mennyire gazdag az én tarsolyom! Mindezt azért, hogy azt hihessék a környezetedben, nem vagyok más, csak egy múló megfázás, influenza. Azt a látszatot keltem, hogy túlzol, hogy hazudsz, hogy hipochonder vagy. Csak azért, mert nem látszik semmi. Nem láthat akárki! Ez a te kiváltságod.

Hiába birtokolsz erős köteléket a családdal, pároddal. Lehet, hogy számíthatsz az ő segítségükre, ha mosdóba kell kísérni, fürdened kell, vagy enned. Mindenki akkor sem hihet neked! Nem fogom feladni, elveszek tőled mindent, ami fontos számodra! Hobbit, munkahelyet, sőt, ha úgy akarom, kapcsolataidat. 

Van segítséged? Hiába! Nem érted?

A lelked is az enyém, hiszen a depresszió a legjobb barátom, ne viccelj! A korlátozottság, a gyógyszerek szedése, azok mellékhatásai, az összetört álmaid, megélt negatív élményeid, mind egy olyan, számomra gyönyörű csokor, ami éltet, és boldoggá tesz. 

Felveszed a kesztyűt? Hiába!

Mire megszoknád a fájdalmat, megerősítenéd a lelked, újra elcsendesülök. Boldog leszel, azt hiszed, sikerült! Megtaláltad az ellenszerem. De tévedsz! Figyelek. Majd lecsapok akkor, amikor a legkevésbé számítasz rá.

Üdvözlettel: Az autoimmun diagnózisod