Nem a diagnózisok határoznak meg, nem azok mutatják meg az embert, azt, hogy mire képes, mik a gyengeségei, és mi az, ami előre viszi, hanem az, ahogy harcol, ahogy hisz, remél, és él.
A diagnózisok csupán olyan leírt, hatalmas terhet rovó, írott szavak, amelyek nem csak nevet adnak szenvedéseinknek, hanem őszinte tanárainkká avanzsálódhatnak, megoldásra kényszerítve minket. Hiszem, hogy az ember ereje végtelen, hiszem azt, hogy csodákra képes, és azt, hogy varázserővel bír. Bizonyíték erre egy nő története, akit kérésére Zsófikának neveztünk el.

Kép forrása: Pinterest

Lássuk, melyek azok a "haverok", amelyek helyet kaptak nála: Hashimoto, 2-es típusú cukorbetegség, súlyos alagút szindróma, gerinccső szűkület, szívizomgyulladásból visszamaradt, károsodott pumpafunkció, hátsófal mozgászavara, öröklött koleszterin probléma. Ezeken kívül a hormontermelő szervek magas tumormarker értékei, illetve mióma miatt eltávolították a méhét, petefészkeit.

A kezdetek

Zsófika fiatalkora óta küzdött nőgyógyászati problémával, ám az első vészjósló tünet első gyermeke születését követően kopogtatott nála, ez a hirtelen elmaradt menzesz formájában, 30 kg hízással karöltve. 25 éves volt, amikor idegösszeroppanást kapott, krupp beteg fia miatt (a gyermek 12 évig küzdött a betegséggel, míg meggyógyult!). Egy napon Zsófi összeesett, elájult otthonában. Mentővel azonnal kórházba szállították, ahol újra, és újra elájult, végül kiderült a vegetatív idegrendszerének problémája. Különféle gyógyszerek váltak hű társává, amikkel két év után sikerült szakítania. Aki rákényszerült már arra, hogy különféle erős bogyók simogassák nyelőcsövét, hamis reményeket ébresztve, az tudja, a búcsú tőlük emberfeletti küzdelemmel egyenlő. Zsófikának a gyógyulást a gyógyszerek mellett az önképzés, és a segítő könyvek hozták el (C.G. Jung, Müller Péter, Popper Péter, stb.)

Hogyan sikerült búcsút intenie a gyógyszereknek?

A könyvek, és a motiváció erejével. Közhelyesen csenghet, de a gyermekei, családja, mint ösztönző erő, és a segítő (személyiségfejlesztő) könyvek együttese olyan erős elhatározást ébresztett a nőben, hogy sikerült tünetmentesen elhagyni a pirulákat!

Zsófika kiemelte a család rendkívül fontos szerepét! Bármit mondhatott az orvos, az ahogyan bántak vele, ugyanúgy segítette lépteit az úton. Nem fojtotta el érzéseit, de körültekintően ajándékozta oda őket másoknak, a maga idejében, a megfelelő emberek váltak kiválasztottaivá. Története ugyan folytatásért kiált, ám ez a pár sor is segítő kezet nyújthat, ha észrevesszük a szóközökben megbújó erőt, és csodát. Ha engedjük láttatni az önképzés fontosságát, észrevesszük a tétlenség hiányát, akkor máris kezünkben tartjuk Zsófi szeretettől duzzadó ajándékát!