Nagyon nehéz a mai világban kapaszkodókra lelni, megtartani azokat, főleg, ha betegek vagyunk, és az egészségügy nem éppen a segítőkész oldalát mutatja, lehet szó "tébés" verzióról, de sajnos ugyanúgy igaz a magán rendelésekre is. A most következő történet is ezt támassza alá, melynek szereplője névtelenségét kérte.

Kép forrása: Pinterest

A hölgy betegsége nem is létezhetne. Egész egyszerűen azért, mert a legtöbb esetben olyan nőknél kopogtat, akik már nem menstruálnak, nem érik petesejt, nem termelődnek női hormonok, a szeméremtest sorvadásnak indul. A történet szereplője tehát körülbelül 10 évvel ezelőtt ismerkedett meg a kraurózissal.
Az első tünetek a hétköznap mögé bújva jelentkeztek, bőr fehéredése a nemi szerven, majd ennek lehámlása, égő, csípő, viszkető érzést hagyva maga után. Az első sokkból felocsúdva a történet még nem ér véget.
A nőnek magánorvosa rendszeresen felírta a szükséges krémet, természetesen nem ingyen, végül a gyógyszerész kérdezett rá ennek okára, ugyanis erre nem lett volna szükség, recept nélkül kiválthatta volna azt.

A betegség miatt négy havonta kényszerült rákszűrésre járni, ugyanis a kraurózis előfutára a szeméremráknak. Kezeléssel együtt nem kevés összeget hagyott ekkor már egy fővárosi magánorvosnál. Egy újabb jelentkező, ám a betegséget nem indokoló tünet miatt a helyi kórházat kellett felkeresnie, ami a sűrű vizelési inger volt. Kiderült, hogy polip okozza, a hölgy azonnal műtétre szorult!
Összegezve kicsit az eddigieket, újra, és újra elakad minden szavam. Rendszeresen látogatott magánorvost, kezelésre járt, rákszűrésre, mégsem tűnt fel senkinek, hogy beavatkozást igénylő probléma ütötte fel időközben a fejét!
Nincs idő feleszmélni, ugyanis a műtéthez rákszűrésre volt szükség. A fővárosi orvos sms-ben közölte annak eredményét, így a hivatalos papír, amit a beteg kézhez vehetett, másfél évvel ezelőtti volt! Joggal merül fel a kérdés, vajon látta-e a labor a mintákat? Mondanom sem kell, egy beteggel kevesebbet tudhat magáénak.

Eljártam 20-20 ezer forintért intim torna kurzusokra. Az annyit segített, hogy a következő műtét időpontját kitolta egy-két évvel. Most már csak ehhez az itteni dokihoz járok (...) bízom benne.

Ma már a vidéki nőgyógyászhoz jár, megfelelő krémmel kezelni tudja betegségét, és elegendő évente rákszűrést végeztetnie, amennyiben nincs panasza. Jelenleg jól van.
A történet vége még a horizonté, folytatása következik.

Amikor elindítottam az Ajánló rovatomat, sosem gondoltam volna, hogy egy fantasy film is helyet fog kapni benne. Legfőképp azért sem, mert egy előre összeállított lista mentén haladok, és a blog semmilyen formában fel se merült bennem akkor, amikor elindítottam a lejátszást. Azt hiszem ezért is lesz a továbbiakban szívem csücske a Szólít a szörny című film.

Kép forrása: port.hu

Nem traktálnék senkit sem az előzményekkel, ha nem lenne annyira hihetetlen az egész! Önmagában is hátborzongató visszagondolnom a tényre, hogy csupán "nincs más, jó lesz ez is" alapon választottam, de ráadásként az első fél órában nem sikerült magával ragadnia a történetnek. Ezután szó szerint pálfordulás "áldozatává váltam", ugyanis nem sírtam, hanem zokogtam, egészen a végéig! A továbbiakban spoiler fűszerezi a bejegyzésem, ennek fényében olvassunk tovább!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy cseppet sem aktuális a film, és nem illik a blog mondanivalójába, ugyanis a főhős édesanyja rákban szenved, és mint kiderül, ez a forrása az egésznek. A főszereplő fiú végig ezzel a tragikus helyzettel küzd, és amint felismertem a film mondanivalóját, nem is zavart annyira a szörny eléggé elbaltázott szinkronhangja.

Felismertem, hogy nevetséges, és infantilis módon engem is szólított az a bizonyos szörny. Az én autoimmun betegségeimért a stressz, a ki nem mondott dolgok felelősek, aminek súlyosságára mutat rá a fenevad, és azt hiszem sokan vagyunk így ezzel, így el is jutottunk ahhoz a részhez, amikor kiderül, tulajdonképpen miért ajánlom a filmet megnézésre. Beszéljen helyettem a szörny, és a fiú, Conor párbeszéde.

- Conor! Az igazságot! - rivallt a fiúra a szörny.
- Nem!
- Ki kell mondanod, vagy sohasem jutsz ki erről a helyről!
- Milyen igazságot? Mi a fenéről beszélsz? - értetlenkedett Conor.
- Tied a negyedik történet Conor O'Melley. El kell mesélned a rémálmodat, amíg még nem késő!
- Nem!
- De! Mondd el Conor! Az igazságot!
- Ha elmondom belehalok!
- Abba halsz bele, ha nem beszélsz!

Mentés

Az ember élete tele van lemondással. Főleg, ha azt "haverok" tarkítják. Annak ellenére, hogy az enyéimmel igen bensőséges kapcsolatot ápolok, van úgy, hogy fellázadnak, hogy ne felejthessem el azt, hogy már semmi sem a régi. Viszont az évek alatt megtanultam, hogy mindennek megvan a maga ideje, és a testemmel-lelkemmel való törődés kiemelt helyre lett taszítva. Apelláta nélkül.

Kép forrása: Pinterest

Tény, nem vetettem számot akkor, amikor Az én mércém született. Olyannyira, hogy meg sem fordult a fejemben az, hogy jöhet olyan nap, amikor sutba dobhatom minden tervem, szabályom, mert felülírja azt a testem. Azaz, leginkább a randevúja az időjárással, aminek rendszerint csatározás a vége. Az pedig végképp nem pofozott józanabbra, hogy előre jelezték a hideg eljövetelét, csak így, hangzatosan. De térjek már a lényegre!
Képtelen voltam mozogni. Minden porcikám csak jajveszékelt, fájt, és bádogembert játszott. Az erőm elhagyott, talán úgy gondolta, ideje elmenni bulizni valahová. Tény, és való, nem adtam fel azonnal, sőt, nem is adtam fel! Pár óra elteltével tudomásul vettem, hogy ez a nap másról fog szólni, mint terveztem. Tekintve, hogy semmi eget rengető teendő nem várt rám (a mozgáson kívül), remek alkalom volt ez a lelkem edzésére,és kicsiben gyakorolhattam az elfogadást, és az önmagam újraszínezését.

Ha az ember ilyen nyavalyával küzd, újraértékelődik a pihenés fogalma, súlyt kap. Felismertem, és elfogadtam, hogy ez az idő arról szól, hogy a testem pihen, regenerálódik (már amennyire tőle telhet), töltődik, így jut erő másra, egy kisebb házimunkára, vagy csak lélegzetvételre. Az egészben ez talán a legnehezebb, de legnagyobb lépés is: felismerni a "semmittevésnek tűnő, láthatatlan munkát", méghozzá nekem, saját magamban! Nem másnak, hanem nekem, a testemben. Ekkor harcolok a legjobban!

Mentés

Mentés