Mi határoz meg? Az, amit mások mondanak vagy gondolnak rólunk? Aminek látszunk a szemükben? Végső soron számít. A lényeg az, hogy akit feltétel, álarcok, és hazugság nélkül szeretünk, aki előtt meztelen valónkban képesek vagyunk állni, sírni, nevetni, az, aki ismeri lelkünk minden rezdülését, az…

Tavasz van. Megmásíthatatlanul. A nap süt, hallom a madarak lelket simogató dallamát, a fák zörrenését, és a remény üvöltését, itt bent, magamban, legbelül. Hallom, mert engedem hallatni, és hallom, mert a történetemre nem rakhatok pontot. Nem fejezhető be, írnom kell tovább, nem szerepel a lapokon,…

Egy cikkemhez írt komment elgondolkodtatott. Nem, nem kell ez hozzá általában, de szükség volt ahhoz, hogy írott szavakká formáljam azt, amit szült. Van úgy, hogy elhagynak, eldobnak, egy poros, sötét helyre taszítanak, lelkünk egy mocskos szegletébe kényszerítve minket a napok pörgetésére, az…