Amikor elindítottam az Ajánló rovatomat, sosem gondoltam volna, hogy egy fantasy film is helyet fog kapni benne. Legfőképp azért sem, mert egy előre összeállított lista mentén haladok, és a blog semmilyen formában fel se merült bennem akkor, amikor elindítottam a lejátszást. Azt hiszem ezért is lesz a továbbiakban szívem csücske a Szólít a szörny című film.
Kép forrása: port.hu
Nem traktálnék senkit sem az előzményekkel, ha nem lenne annyira hihetetlen az egész! Önmagában is hátborzongató visszagondolnom a tényre, hogy csupán "nincs más, jó lesz ez is" alapon választottam, de ráadásként az első fél órában nem sikerült magával ragadnia a történetnek. Ezután szó szerint pálfordulás "áldozatává váltam", ugyanis nem sírtam, hanem zokogtam, egészen a végéig! A továbbiakban spoiler fűszerezi a bejegyzésem, ennek fényében olvassunk tovább!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy cseppet sem aktuális a film, és nem illik a blog mondanivalójába, ugyanis a főhős édesanyja rákban szenved, és mint kiderül, ez a forrása az egésznek. A főszereplő fiú végig ezzel a tragikus helyzettel küzd, és amint felismertem a film mondanivalóját, nem is zavart annyira a szörny eléggé elbaltázott szinkronhangja.
Felismertem, hogy nevetséges, és infantilis módon engem is szólított az a bizonyos szörny. Az én autoimmun betegségeimért a stressz, a ki nem mondott dolgok felelősek, aminek súlyosságára mutat rá a fenevad, és azt hiszem sokan vagyunk így ezzel, így el is jutottunk ahhoz a részhez, amikor kiderül, tulajdonképpen miért ajánlom a filmet megnézésre. Beszéljen helyettem a szörny, és a fiú, Conor párbeszéde.
- Conor! Az igazságot! - rivallt a fiúra a szörny.
- Nem!
- Ki kell mondanod, vagy sohasem jutsz ki erről a helyről!
- Milyen igazságot? Mi a fenéről beszélsz? - értetlenkedett Conor.
- Tied a negyedik történet Conor O'Melley. El kell mesélned a rémálmodat, amíg még nem késő!
- Nem!
- De! Mondd el Conor! Az igazságot!
- Ha elmondom belehalok!
- Abba halsz bele, ha nem beszélsz!
