Kép forrása: Pinterest

Közeledik a karácsony, így szeretnénk segíteni itt a blogon is az ötletelésben, hogy kit mivel tudnátok meglepni, aminek biztosan örül. Psoriasisos családtagjaitok, barátaitok megajándékozásához úgy próbálok tippeket adni, hogy magam is érintett vagyok, ezért talán kicsit könnyebb a dolgom, de szerintem alapvetően nektek sem lesz nehéz, a kulcsszó a FIGYELEM. Fontos, hogy ismerd a másikat és tudd, hogyan viszonyul a betegségéhez, így tudsz az alábbiak közül olyan ajándékot választani, amit biztosan nem értékel majd bántóként és valóban örömet szerzel neki vele.

A legkézenfekvőbb ötlet: különféle bőrápoló készítmények

Mikor ne vedd?

Ne feledd, az egyént ajándékozod meg, nem a betegségét! Ha az illető hangosan ágál betegsége ellen, óriási teherként tekint rá, hangoztatja, hogy milyen csúnya a bőre, mennyire nem szereti, mekkora gond számára, hogy állandóan kenegetnie kell és az ezredik "csodakrém" sem használ, már görgess is tovább a következő ötletekre! Nem karácsonykor van itt az ideje a kísérletezésnek, hogy hátha a most kapott tuti cucc beválik, evezzünk inkább biztonságos vizekre, love, peace :)

Ha azonban nem így éli meg a dolgot, rögtön két irányba is indulhatsz:

• Psoriasisbetegek esetében kiemelten fontos a bőr ápolása, "visszazsírzása", különösen a téli időszakban (amikor egyébként mindenki másnak is célszerű erre nagyobb gondot fordítania), mert a bőr szárazsága erősíti a tüneteket. Ne félj igazán vastag, tartalmas, "cuccos" testápoló krémeket vagy testvajakat választani, ilyenkor ezekre van szükség! Amire inkább figyelj oda, az az összetevők listája: minél természetesebb a készítmény, annál jobb. Szerencsére több megbízható gyártó is van, aki az illatok széles választékát kínálja, és szinte mindenhol találsz karácsonyi különkiadásokat is. Így ha ilyesmiben gondolkodsz, már csak azt kell kipuhatolnod, milyen illatvilág áll közel a megajándékozni kívánt személy lelkéhez. Az én személyes kedvencem pl. egy brutál kókuszos testvaj, imádom az intenzív illatát. De ha a "legmindenmentesebb" megoldást keresed, natúr shea vajat is árulnak már szépen becsomagolva.

   

• A tengervíz és különösen a Holt-tengeri eredetű fürdőkészítmények szintén jót szoktak tenni a psoriasisos bőrnek, így ha tudod, hogy van lehetősége kádfürdőre és szereti is az ilyesmit, ezek között keresgélj. Itt is legyen szempont, hogy minél kevesebb vegyi anyagot tartalmazzon a termék.

A második legkézenfekvőbb: a lélek ápolása

Lelkünk állapota és kiemelten az, hogy mennyire vagyunk stresszesek, a mi esetünkben általában egyértelmű és szoros összefüggést mutat a tüneteink súlyosságával, bőrünk állapotával, így nagyon jó ajándéknak bizonyulhat minden, ami segít kikapcsolódni, oldani a stresszt.

Ez a kategória elég sok ajándékötletet ölel fel, sőt tulajdonképpen mindent, ami az előzőbe nem érthető bele, köztük nem tárgyiasítható ajándékokat is. A kulcs azonban megint az személyre szabottság: találd meg a neki valót, azt, amit ő szeret! Ebből a listából egyébként nemcsak psoriasis esetén szemezgethetsz: egy jól megválasztott figyelmesség bárki szívét megmelengetheti.

• Élmények:

Minden, amiről azt gondolod, szívesen venne részt rajta: mozi, koncert, színház, kiállítás, ejtőernyős tandemugrás, a lehetőségek száma végtelen, csak gondold át, mit választasz:

- masszázsutalványt pl. kifejezetten csak akkor ajándékozz, ha tudod, hogy örülne neki az illető, jár vagy járt már masszőrhöz, nincsenek gátlásai a bőre miatt

- ugyanez igaz a sport- és wellnessprogramokra, táncos eseményekre: ha szereti az ilyesmit, vagy korábban rendszeresen járt, de valamiért abbamaradt, csak bátran, aki viszont valamiért visszahúzódóbb, azt ne rángasd el zumbázni, szaunázni, medencézni stb.

• Gasztroajándékok:

Minőségi kávék, teák, csokik, szaloncukrok, saját készítésű különlegességek: csak tudd, mit szeret illetve mit nem fogyaszt egyáltalán, és máris segítettél egy kicsit, hogy kényeztethesse magát!

• Könyvek, filmek, zenék:

Kérlek, ne motivációs, önismereti stb. könyvet, drámai, katartikus, lehetőleg betegséggel terhelt témát feldolgozó filmet vagy kimondottan meditatív zenét válassz, hacsak nem tudod 100%-ra, hogy ez a kívánsága! Ha viszont tudod, hogy valamire nagyon vágyik, pl. emlegetett egy új szakácskönyvet, ami pont most fog megjelenni vagy kedvenc szerzője új könyvét, esetleg azt, hogy szívesen újranézne egy nagy klasszikust, hajrá! Könyv esetén bónusz figyelmesség, ha dedikáltatod is neki a szerzővel, amennyiben van rá lehetőség.

• Szép tárgyak, kedves apróságok:

Én ezekkel mindig óvatosan bánok. Ha pontosan ismered családtagod, barátod ízlését, gyűjtőszenvedélyét, akkor nyert ügyed van, ha viszont nem vagy biztos a választásodban, valószínűleg tényleg nem az lesz az igazi...

• Idő:

Teremts neki időt magára és/vagy tölts vele időt közösen!

Hogyan?

Ha kivitelezhető, csinálj meg helyette ezt-azt, szerintem pl. minden anyuka örül annak, ha a gyerekei átvállalnak némi házimunkát különösen az ünnepek környékén, de figyelj, hogy ne találjon magának villámgyorsan valami újabb tennivalót! Ha van rá lehetőséged, akár takarítócéget is igénybe vehetsz 1-1 alkalomra vagy ilyen típusú ajándékutalványt is vehetsz, amit később felhasználhat.

A közös időtöltés pedig lehet bármi, amire az év során eddig nem volt lehetőségetek: akár klasszikus kávézás, sütizés, ebéd vagy vacsora valahol, ahová már régóta szerettetek volna eljutni, karácsonyi vásárban lődörgés, vagy az ünnepi készülődés részeként sütisütés együtt, lényeg, hogy örömötöket leljétek benne!

Remélem, sikerült hasznos ötleteket összegyűjtenem és ezzel a te válladról is levenni némi terhet!

Szerintem az életben szükség van átmenetre. Egy olyan időszakra két különböző között, ami felvezeti a következőt az előző végeztével. Sajnos, én úgy látom, évek óta eltűnt ez… már, ami a karácsonyt illeti.

Igen, most beleállok ebbe a témába és felvállalom, hogy én leszek a rossz zsaru. Gyerekkoromban imádtam az ünnepeket. Akkoriban még arról szólt, hogy haza utaztunk a nagyszülőkhöz, „sátras” ünnep volt még anno. Otthon be lettek csomagolva az ajándékok, majd összepakoltunk személyes holmikat, beraktunk mindent az autóba, és másfél- két óra izgatottsággal teli utazás után a nagyszülőknél voltunk, ahol már érezni lehetett az ünnep hangulatát, mégsem állt még sem a karácsonyfa és a konyha sem a feje tetején az ünnepi főzésben. Ezek már mind előttem zajlottak, illetve a karácsonyfa díszítés nyilván nem, mert azt még „a Jézuska hozta”, és a gyerekeket beterelték egy szobába játszani, míg a szülők feldíszítették a fát. Az ajándékok pedig csak később kerültek be alája – szintén titkosan.
Az teljesen rendben van, hogy az élet halad előre és az idők változnak. A generációk cserélődnek. Lassan a szüleink lépnek a nagyszülők helyébe, mi pedig a szüleinkébe és gyakran ez így be is ragad – esetemben legalábbis mindenképp.

Felnőtt fejjel nézve, egyrészt, iszonyú gyorsan száguldanak el a napok, hetek, hónapok és kb. azt veszem észre, hogy már megint le kell zárni egy évet, és kezdődik egy új… akár akarom, akár nem. Persze néha jó dolog, ha gyorsan múlik az idő, de vannak dolgok, amiket szívesebben csinálnék szépen, és komótosan. Valahogy úgy, mint gyerekként, habár a körülmények messze nem lennének már ugyanazok.
Például, értékelném, ha a nyári szünet vége nem jelentené automatikusan azt, hogy már a küszöbön kopogtat a karácsony… Iszonyatosan idegesítő, hogy egy csodás, őszi hónapban bemegyek a boltokba, és már az arcomba tolják a mikulás csokikat, a karácsonyfákat és minden egyéb ünnepi kiegészítőt. Miért? Mire ténylegesen odajutunk, hogy jönne az ünnep, teljesen értelmét veszti az egész, és már nincs kedve az embernek foglalkozni a dologgal. Én példáull egyáltalán nem tartozom azok közé, akik már október-november környékén karácsonyi zenéket hallgatnak vagy filmeket néznek (neeeeem, Kevin! Minél később gyere csak…), és ebben a szellemben léteznek, díszítgetik az otthonukat, sőt, még ünnepi süti kívánságlistám sincs, hogy mivel enném halálra magam egy hétig! Mert ráér.
Bevallom őszintén, hogy nekem vannak bizonyos napok az évben, amitől számítok ilyen-olyan időszakokat. Például a karácsonyi ünnepek nekem Mikulástól számítanak. Míg az őszt a névnapomtól érzem igazán. Valahogy olyankor megváltozik bennem valami. Kicsit átszellemülök. És szerintem ez így egészséges, és normális. Ezzel a szisztémával tudom kiélvezni ténylegesen a karácsonyt, és nem kimeríteni a hangulatot már ősszel, rögtön az után, hogy a pusztulat nyár véget ért…

Egyébként, bevallom őszintén, hogy így sem vagyok már annyira oda a karácsonyért. Ez nem tudom azért van-e, mert már elmúltak a régi szép idők, vagy eleve maga az ünnep korcsosult egy olyan irányba, amivel már nem tudok azonosulni… Bár azt hiszem, ebben a helyzetben ez teljesen mindegy. Tudom, hogy van, hogy kötelező jelleggel érkezik meg évről-évre, és pont ugyanilyen elánnal nehezebb folyvást kiagyalni, hogy kit, mivel lepjek meg ezen alkalomból, vagy konkrétan rámutatni arra, hogy én minek örülnék.

Ja, és itt szeretném leszögezni, hogy az újévi pezsgőpukkantás után pár nappal a húsvéti nyulak megjelenése sem egészséges a boltokban… Ezt fontosnak tartottam megemlíteni, mert lehet úgy jött le, hogy én totál anti-karácsonyos vagyok, pedig nem (annyira), szimplán csak frusztrál, hogy nincsenek már átmenetek az ünnepek között.

Ha visszatekintünk az elmúlt évünkre, nem feltétlenül a gondtalanság az, ami eszünkbe jut. Nem az, hogy mennyi öröm ért vagy mit értünk el, hanem a nehézségek, amik sújtottak. Ugyanis az élet ilyen! Lehet, hogy ahol elvesz, ad is valamit cserébe, de a rohadt, nagy igazság az, hogy nem érdekli a balansz, a ying és a yang. Igazságtalan, és olyan poklokat járat meg velünk, amit nem érdemelnénk.

De mi van akkor, ha azt mondom, teszek rá! Mi a fene van akkor, ha felállok (azaz inkább tápászkodok), és azt mondom nem érdekel! Jöhet bármi, készen állok, mert KÉPES VAGYOK RÁ!!!
Idén is, a sok szenvedés ellenére értek csodák, túléltem, és új tapasztalatokkal, még erősebben várom az új évet. A tapasztalatok, amikbe talán kicsit mindig bele is haltam, erősítettek meg, és teszik ezt jövőre is. Büszke vagyok arra a lelki fejlődésre, amit elértem idén, büszke rátok, hisz ti mindannyian igazi, erős harcosok vagytok. Tudom, hisz akkora szeretettel, bizalommal fordultatok mindig felém, amiről a blog indulásakor álmodni sem mertem. Büszke vagyok arra, hogy ismerhetlek titeket, és arra, hogy mekkora erőt és bíztatást voltatok képesek nyújtani felém. Büszke vagyok mindannyiónkra, köszönöm nektek az óévben eltöltött időt, és BUÉK! Megcsináljuk jövőre is!