Szerintem az életben szükség van átmenetre. Egy olyan időszakra két különböző között, ami felvezeti a következőt az előző végeztével. Sajnos, én úgy látom, évek óta eltűnt ez… már, ami a karácsonyt illeti.

Igen, most beleállok ebbe a témába és felvállalom, hogy én leszek a rossz zsaru. Gyerekkoromban imádtam az ünnepeket. Akkoriban még arról szólt, hogy haza utaztunk a nagyszülőkhöz, „sátras” ünnep volt még anno. Otthon be lettek csomagolva az ajándékok, majd összepakoltunk személyes holmikat, beraktunk mindent az autóba, és másfél- két óra izgatottsággal teli utazás után a nagyszülőknél voltunk, ahol már érezni lehetett az ünnep hangulatát, mégsem állt még sem a karácsonyfa és a konyha sem a feje tetején az ünnepi főzésben. Ezek már mind előttem zajlottak, illetve a karácsonyfa díszítés nyilván nem, mert azt még „a Jézuska hozta”, és a gyerekeket beterelték egy szobába játszani, míg a szülők feldíszítették a fát. Az ajándékok pedig csak később kerültek be alája – szintén titkosan.
Az teljesen rendben van, hogy az élet halad előre és az idők változnak. A generációk cserélődnek. Lassan a szüleink lépnek a nagyszülők helyébe, mi pedig a szüleinkébe és gyakran ez így be is ragad – esetemben legalábbis mindenképp.

Felnőtt fejjel nézve, egyrészt, iszonyú gyorsan száguldanak el a napok, hetek, hónapok és kb. azt veszem észre, hogy már megint le kell zárni egy évet, és kezdődik egy új… akár akarom, akár nem. Persze néha jó dolog, ha gyorsan múlik az idő, de vannak dolgok, amiket szívesebben csinálnék szépen, és komótosan. Valahogy úgy, mint gyerekként, habár a körülmények messze nem lennének már ugyanazok.
Például, értékelném, ha a nyári szünet vége nem jelentené automatikusan azt, hogy már a küszöbön kopogtat a karácsony… Iszonyatosan idegesítő, hogy egy csodás, őszi hónapban bemegyek a boltokba, és már az arcomba tolják a mikulás csokikat, a karácsonyfákat és minden egyéb ünnepi kiegészítőt. Miért? Mire ténylegesen odajutunk, hogy jönne az ünnep, teljesen értelmét veszti az egész, és már nincs kedve az embernek foglalkozni a dologgal. Én példáull egyáltalán nem tartozom azok közé, akik már október-november környékén karácsonyi zenéket hallgatnak vagy filmeket néznek (neeeeem, Kevin! Minél később gyere csak…), és ebben a szellemben léteznek, díszítgetik az otthonukat, sőt, még ünnepi süti kívánságlistám sincs, hogy mivel enném halálra magam egy hétig! Mert ráér.
Bevallom őszintén, hogy nekem vannak bizonyos napok az évben, amitől számítok ilyen-olyan időszakokat. Például a karácsonyi ünnepek nekem Mikulástól számítanak. Míg az őszt a névnapomtól érzem igazán. Valahogy olyankor megváltozik bennem valami. Kicsit átszellemülök. És szerintem ez így egészséges, és normális. Ezzel a szisztémával tudom kiélvezni ténylegesen a karácsonyt, és nem kimeríteni a hangulatot már ősszel, rögtön az után, hogy a pusztulat nyár véget ért…

Egyébként, bevallom őszintén, hogy így sem vagyok már annyira oda a karácsonyért. Ez nem tudom azért van-e, mert már elmúltak a régi szép idők, vagy eleve maga az ünnep korcsosult egy olyan irányba, amivel már nem tudok azonosulni… Bár azt hiszem, ebben a helyzetben ez teljesen mindegy. Tudom, hogy van, hogy kötelező jelleggel érkezik meg évről-évre, és pont ugyanilyen elánnal nehezebb folyvást kiagyalni, hogy kit, mivel lepjek meg ezen alkalomból, vagy konkrétan rámutatni arra, hogy én minek örülnék.

Ja, és itt szeretném leszögezni, hogy az újévi pezsgőpukkantás után pár nappal a húsvéti nyulak megjelenése sem egészséges a boltokban… Ezt fontosnak tartottam megemlíteni, mert lehet úgy jött le, hogy én totál anti-karácsonyos vagyok, pedig nem (annyira), szimplán csak frusztrál, hogy nincsenek már átmenetek az ünnepek között.