Az utolsó levegővételemmel még elvégeztem az utolsó simításokat, ezért a blog elcsendesült, arra kellett koncentrálnom, amit hónapok óta terveztem, szerveztem, és ezzel összhangban irányítanom kellett a testemet is. Vicces, hiszen néha komolyan úgy vezetem, mintha neves pilóta lennék, az a fajta, aki berepül lazán a halálcsillagba, felrobbantani azt, máskor viszont rozsdás ócskavasként szuperálok, az átmenet természetesen nem létezik vagy csak a horizont rejtegeti, és természetesen mind két verzióm imádja a meglepetés erejét.

A váratlan fordulatot ennek ellenére megpróbáltam késleltetni, csökkenteni, így a szorgos teendőim közepette sokszor tartottam rövidebb szüneteket. Minél többet voltam egy huzamban talpon, annál több pihenőre volt szükség. Igaz, hintámon mindig lökött egyet az ünnep iránti lelkesedés, amely remekül bizonyította azt a teóriát, miszerint a dolgokon sokat dob az ember lelkiállapota. No, persze mondani könnyű, hogy ne a világot gyűlöljük olykor az elfuserált immunrendszerünkért, és a klisé, miszerint a pozitív gondolatnak ereje csodákra képes csak ront a helyzeten. A közhelyekben van valami megmagyarázhatatlanul idegesítő dolog.

A mi karácsonyfánk

Egy szó, mint száz, túléltem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem kellett komolyan figyelnem magamra, de akkor is, ha azt állítanám, hogy komoly energiabefektetés árán. Tanárom volt az idei karácsony, hiszen ráébresztett fontos dolgokra.
Szem előtt kell tartanunk, nekünk mi a jó, hiszen rajtunk kívül ezt, a lehető legjobban más képtelen megtenni. Egész egyszerűen lehetetlen. Annyi pihenést kell beiktatni, amennyi csak szükséges, és ha ez azt jelenti, hogy a konyha éli a saját életét, mi pedig melegítjük az ágyat egész nap, akkor ezt kell tennünk. Figyelnünk kell, észrevenni, mit jelez a testünk, hiszen ha figyelmen kívül hagyjuk (akár más, akár a magunk kedvéért), ennek az árát úgyis megfizetjük.

Keressünk olyan hobbit, kikapcsolódási formát, tevékenységet, ami passzol ránk, méghozzá tökéletesen! Segíthet testileg, lelkileg egyaránt! Nekem bevált, rengeteget jelentett az ünnep, az ajándékozás iránti lelkesedés. Ez nem jelenti persze azt, hogy az ellenkezője nem segíthet, csupán mindenkinek kutatnia kell a saját rajongását. Létezik kiskapu is, nekem ezt Heléna nyitja.

Összességében úgy telt el az ünnep, ahogy azt szerettem volna, és a testem is meghálálta a vele való törődést. Jövőre sem teszek másképp. Ha különleges alkalomra készülünk, íme pár tanács, összefoglalva:

1. Tervezzünk előre, írjuk össze teendőinket, terveinket.
2. Osszuk el a feladatokat egész napra, hetekre, ne egyszerre akarjunk túl lenni rajtuk!
3. Pihenjünk, többször keveset, de leginkább annyit, amennyit testünk megkíván tőlünk. Figyeljünk a jelzéseire!

Természetesen a lista csak bővülhet annak fényében, hogy milyen betegséggel, illetve betegségekkel küzdünk, ám a célunk mindig ugyanaz legyen, törődni önmagunkkal.

A cikkben található képek saját illusztrációk, melyekre a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvény vonatkozik, így azt a szerző engedélye nélkül bármely más helyen (weboldal, nyomtatott irat stb...) közzétenni TILOS!

Ha a cikk túlzott izgalomól, lelkesedésről, rajongásról tanúskodik, elnézést kérek, igyekszem visszafogni "karácsony imádatom", ami valljuk be, nagy valószínűséggel ruház fel némi szupererővel, hogy azt hazudhassam magamnak, bírom még. Tény, estére az illúzió elillan, de reggel valahogy mégis felkerül a szemem elé a kaleidoszkóp, ami elvarázsol.

Kép forrása: Tumblr

Rajongás ide vagy oda, ha nem szeretném az ünnepi készülődést kihagyva, vagy félretéve ágyban tölteni, és sajnálni magam, azon imádkozni, hogy túléljem a karácsonyt, akkor tervezni egész egyszerűen muszáj! Igaz, nekem ez nem esik nehezemre, ám mégis, ha valaki nem találhat ilyen ismertetőjegyet pakkjában, nos annak remélem nagy segítség lehet a cikkem, ugyanis megsúgom, mi az én titkom, ami megoldást nyújt számomra testileg, lelkileg, és anyagilag is.

1. Tervezés

Minél előbb kezdjük el, annál jobb! Azzal, hogy elegendő időt adunk magunknak, elkerülhetünk jókora, nyakunkba szakadó stresszt, variálhatunk, álmodozhatunk kedvünkre, felkészülve minden eshetőségre. Általában nálam ez az időszak szeptemberrel kezdődik. Kis noteszban a családot sorba szedve gyűjtöm össze a folyamatosan eszembe jutó, velem szembejövő ajándék lehetőségeket. Ezek az opciók általában váratlanul bukkannak fel egy kirakatban, Facebook hirdetésben vagy üzletben, így a noteszt a táskámban hordva mindig lehetőségem van feljegyezni az ötleteket. Fontos, hogy ennél a résznél ne vegyük számításba az anyagi hátteret, ha ezen görcsölünk, csak belezavarodunk, és kizárjuk annak lehetőségét, hogy egyik ötletből szülessen újabb, akár költséghatékonyabb megoldással. Ha nincs konkrét ötletünk, szűkíthetjük a kört érdeklődési kör megadásával, így támpontot adva későbbiekre magunknak.

2. Anyagi háttér

Meg kell adnunk, kire, mennyit szándékozunk költeni, ennek fényében pedig eltudjuk végül dönteni, melyik ajándék az, ami megfelelő lehet majd a fa alá. Erre októbernél előbb nem szoktam időt szentelni, ekkor viszont már financiális szempontból konkrét tervvel rendelkezem, letisztázzuk párommal közösen az értékhatárt, majd eldöntjük, adott hónapban kinek vásárolunk. Igen, nem egyszerre költünk pénzt, így biztosan nem verjük magunkat adósságba véletlenül sem.

3. Novemberi pislogás

Ez a hónap mindig egy minutum alatt eltelik, amellett, hogy a soron következő családtag ajándékát vásároljuk meg, elkezdem beszerezni az új, ünnepi dekoráció hozzávalóit. Fanatikus vagyok, megmondtam! :) Emellett ekkor már kész tervvel rendelkezem az ajándékok csomagolását illetően, nem lehet minden évben papírszatyor! Vagy talán mégis?

4. Utolsó simítások, és a házimunka

December beköszöntével lelkem holdudvarán már mézeskalácsok táncolnak, narancsillatban pompázik, giccsesen feldíszítve csillogó fényfüzérekkel, ám figyelmem még itt sem lankadhat, hiszen a fennmaradó ajándékok megvásárlása mellett elérkezik az idő a házimunka megtervezésére. Én mindig listát állítok össze a teendőkből, ahogy a tervezett menüsort is előre összeállítom, ami nagy segítség később a bevásárlásnál. Fontos, hogy az otthoni teendőket osszuk el több napra, ne akarjuk azonnal megváltani a világot. Én minden évben a bejgliket és a szaloncukrokat (mindenmentesen) megrendelés útján szerzem be, ezzel is megkurtítva feladataim sorát. Kérjünk segítséget, és ha nem jut időnk például az ablakpucolásra, akkor azt fogadjuk el! Folyamatosan ügyeljünk a rendszeres pihenésre, hiszen legfontosabb az, hogy állapotunkhoz mérten szeretetben, boldogan tölthessük el az ünnepi időszakot.

Kép forrása: We heart it

Abban az esetben, hogyha eddig nem sikerült tervezni, ne gondoljuk azt, hogy már késő, a fennmaradó napra is eloszthatjuk feladatainkat. Ingyenes, nyomtatható minta a weboldalról ide kattintva letölthető.

Kellemes ünnepeket kívánok! Szeretettel:

                                                                 

A haverok szeretnek jelmezbe bújni, azt játszani, hogy csak egy megfázás, hideg-, vagy meleg intolerancia, esetleg eljátszani, hogy kutyaszőr allergia az, ami megkeseríti testünket. A történet első része ide kattintva olvasható.

Kép forrása: Pinterest

Bőrpirosodás a talpon, két foltban. Az első tünet a vendégek között. A körzeti orvos kutyaszőr allergiának nevezte el, haszontalan krémet adott rá, amit bőrgyógyászok regimentje követett. A különféle krémek, és vélt diagnózisok sorra adták egymásnak a kilincset, ennek köszönhetően főhősnőnk egy életre bebiztosítottá vált bőrgomba ellen, hála a felhalmozott készleteknek.

Közben a lábam vörös lett, fájni kezdett, még lett két folt, és gennyes lett, de nagyon, alig tudtam már menni.
Csak jött a kórházi nőgyógyászati műtét, amit már nem akartam halasztani.

A hölgy ezt követően lelt kincsre egy idős bőrgyógyász személyében, aki azonnal felismerte az álruhás nyavalyát, ami valójában egy gyógyíthatatlan, autoimmun betegség, a pikkelysömör ritka, és veszélyes változata, a psoriasis pustulosa.
A megfelelő krémmel a tünetek javultak, "csupán" a piros, száraz foltok maradtak hátra a nő lábán. Figyel az étkezésére, gyógyteát fogyaszt rendszeresen. Ami tőle telik, megteszi egészsége érdekében. Azt hiszem ez a legfontosabb, és számunkra is követendő példa. Megtenni mindig, minden körülmények között, magunkhoz mérten azt, ami tőlünk telik. Nehéz feladat, ám nem szabad engednünk letargikus önmagunknak, hogy máshoz hasonlítson!