Aki rendszeresen követ a különféle közösségi portálokon, annak nem lesz meglepetés a túrázás, mint téma. Írásos formában még nem jöhetett szembe itt, a blogon, de a Youtube csatornán pár videóban már bemutattam, milyen is az, amikor kirándulni megyek. Amíg videó formájában meg nem osztom, elárulom viszont nem csak azt, hogyan telt az ausztriai kiruccanásunk, hanem mi is előzte meg, hogyan készültem fel.

Szenvedélyem az erdő. Olyan mélységeimmel, és magasságaimmal is találkozom ott, amelyeket máshol nem tapasztalhatok. Túrázás közben nem érzem azt, hogy beteg vagyok, ott nem fontos a fájdalom, mert elillan, amint figyelmem másfelé kacsint. Nem számítanak a problémák, küzdelmek, mert abban a pillanatban töltőn van az aksim, annak élek. Az igazság az, hogy mint mindennek, ára van a boldogságomnak is, a testem perkál érte rendületlenül. De megéri! A határaim növelése, a boldogság ölelése mellett ápolom a lelkemet, és a testemet is. Utóbbit olykor elfelejtem, melyre ausztriai túránk során páromnak kellett emlékeztetnie engem.

Mielőtt elkalandoznék, haladjunk szépen, sorjában! Ezt a cikket az előkészületeknek szentelem, tervezés fontosságát hivatott bemutatni, illetve azt, hogy mennyire fontos a pihenésre is ügyelnünk, bárhol legyünk is.

Kép forrása: Pinterest

Foglalás

Már egy éve kacérkodtam a gondolattal, hogy ne csak itthon, hanem külföldön is túrázzunk. Akkor álomnak tűnt, ma pedig már valóság!
Idén, év elején fogant meg az álom megvalósításának gondolata. Természetesen féltem, hogy egy hosszú utat hogy bírok majd fizikailag, ezért egy közelebbi úti cél mellett tettem le a voksomat, ami Ausztria volt. Szállást erre a célra működő weboldalon, a tervezett túrára szűrve foglaltam, ügyelve arra, hogy ingyenesen visszamondható legyen. Miért? Aki autoimmun haverral kel, és fekszik, jól tudja, milyen kiszámíthatatlan, meglepetésekkel teli életet jelent ez. Bármikor, a legváratlanabb pillanatban (és persze a legkellemetlenebb helyzetben) lángolhatnak fel. Engem egy ilyen mondhatni mozgásképtelenné is tett a minap. Szóval tetszik, vagy sem, erre számítani kell.

Fontos egy ilyen nagyobb út esetén tisztában lennünk saját képességeinkkel, határainkkal. Mindig, így ekkor is elengedhetetlen az őszinteség önmagunkkal, mérlegelnünk kell, mennyit bírunk. Helénát és magamat figyelembe véve 3 nap, 2 éjszaka mellett döntöttem.
A szállás keresésénél az alábbi feltételek szerint szűkítettem le a kört: túrázás, és apartman. Miért apartman? A diétám miatt. Glutén-,laktóz-, és szójamentesen érkezem, emellett tekintve, hogy túrázni, természetet látni mentünk, szükségtelen lett volna olyan éttermek felkutatása, ami a diétámnak megfelel. Ezen kívül nem kellett aggódnunk azon, hol találunk olyan boltot, ahol a kirándulásra felszerelkezhetünk élelemmel, és vízzel. Ez is plusz idő! Ha ezek nem lennének nyomós indokok, az mindenképpen mellette szól, hogy költséghatékonyabb megoldást jelent.
Nos, fentiek szerint leltem egy, a képek alapján tökéletesnek gondolt apartmanra, amely Sankt Johann Im Pongau településen található, Lehenhof volt. Kiemelt figyelmet szenteltem a hűtő meglétére azért, hogy itthonról vitt ételeinket az osztrák szálláson is tárolhassuk gond nélkül. A cél ugyanis a költséghatékonyság volt. Tudtam, hogy kint kajára nem szeretnénk áldozni.

Tervezés

A szállást januárban foglaltam, és az utat május végére terveztem, így kerek 4 hónapom volt arra, hogy tökéletesen megtervezhessem az egész utat, elejétől, a végéig. Tény, és való, nekem nem okozott gondot a szervezés, merthogy imádom! Viszont nem mindenki bír el ezzel, ezért lássuk én hogyan csinálom:

1. Lista írása:
   
   Piszkozatot kezdtem el írni arról, hogy körülbelül mit, és mennyit kell vinnünk ételből, és vízből, ezenkívül elkezdtem vezetni azt, hogy mikre lesz szükség, mi az, amit feltétlenül el kell, hogy csomagoljunk a bőröndünkbe. Ha az utolsó pillanatban írtam volna ezeket össze, a kapkodásban, vagy csupán az idő rövidsége miatt kimaradhatott volna bármi, ami fontos. Így viszont nyugodtan tudtam vázolni mindezt, és igen, volt olyan, hogy áprilisban jutott eszembe olyan tétel, ami februárban még nem!
   
   
2. Gondolkodjunk előre:
   
   Elengedhetetlen, hogy előre gondolkodjunk, és felkészüljünk minden eshetőségre, így amellett, hogy a mindennapi gyógyszereinket (ha van) visszük, ne feledkezzünk meg diagnózisainkról sem! Szükséges olyan alap pirula is, mint fájdalomcsillapító, kálcium (egy esetleges allergiás reakciónál), vagy fásli, ha félrelépnénk. Ezzel nem bevonzunk valami rosszat, csupán felkészülten érkezünk majd az idegen országba. Fontos az is, hogy miután meggyőződtünk az ottani időjárásról az adott időszakra, készüljünk fel annak ellenkezőjére is. Én is így tettem, és ma is áldom érte az eszemet! :D Kaja szempontjából is többet vigyünk, mint szeretnénk!
   
   
3. Takarékoskodás az idővel:
   
   Rengeteg időt vesz el a tervezés, az utánajárás, hogy mit nézzünk meg, merre menjünk, és szerintem kár azt a pihenésünk idejéből elvenni. Éppen ezért előre utánanéztem, hogy a hely, ahol megszállunk pontosan milyen részen található, és mit célszerű arra megnézni. Jó, ha van B tervünk, mert például mi is úgy jártunk, hogy az egyik szurdok, ami a fő célunk lett volna, nem nyitott ki végül. Egy szó mint száz, a listámon szerepeltek a céljaink, méghozzá napi bontásban! Minden célnál pedig ott volt a pontos cím, nyitvatartással, belépők árával. Így könnyű volt anyagilag is kalkulálnunk.

 
Saját fotó / Ausztria, Sigmund Thun Klamm

Bárhová utazzunk is, nagyon fontos, hogy telefonunkat előző este teljesen töltsük fel, készüljünk térképpel (működő appal akár a telefonon), és legyen nálunk elegendő folyadék! Ha túrázni indulunk (főként autoimmun haverokkal), azt ne egyedül tegyük, illetve kifejezetten a célra készült ruházatban! Ez csökkenti az esetleges sérülések lehetőségét, és bármi probléma adódna, társunk tud támogatni, szükség esetén segítséget hívni. A természet látogatásakor ne feledkezzünk meg a rovarok elleni védelemről, legyen nálunk kullancs-, és szúnyogriasztó, illetve magas faktorszámú naptej is.

Adjunk magunknak kellő időt a tervezésre, pihenjünk közben, de egyúttal élvezzük ki az utazásnak, pontosabban annak előkészítésének szakaszát, hiszen ez az alapja az egésznek. A következő cikkben útnak indulunk, elmesélem hogyan csomagoltunk be, és hogyan telt az út, egyáltalán mennyire volt sikeres a tervezés.