Dóra találkozását első haverjával, az RA-val már olvashattátok itt, a blogon a Magányos zsibbadás című cikkben. Bevallom ő is egy olyan ember, akiért hálás vagyok. A haverjaim nélkül nem ismerhetném, viszont így lehetőséget kaptam meríteni, tanulni tőle, amiért rendkívül hálás vagyok. Ahogy azért…

    Amikor kézhez kapunk egy diagnózist, az nem csak a miénk lesz attól a pillanattól, hanem a családé is. A minket körülvevőké. Persze nekünk kell együtt élni vele. Elviselni a béklyókat, húzni, vonni tüneteivel együtt, gyógyszerestől, mindenestől. Beletörődni a bélyegekbe, amiket ránk…

A betegsége kezdetén az ember annyira önmagára koncentrál, annyira új és félelmetes neki a helyzet, sőt még önmaga is testileg, hogy a legkevesebb figyelmet tudja a környezete felé fordítani, Ez egyáltalán nem baj, hiszen az újdonság, cseppet sem kellemes volta mellett a miértek, a hogyanok és a…