Mindjárt tíz óra. Az ágyban fekszem, mellettem szuszog az egész család, macskástól. Csak a csend van velem, miközben élvezem az alagút szindróma népszerű tüneteit. Nem baj, csak zavaró. Megbecsülöm, ugyanis most épp jól vagyok. Úgy értem, lelkileg. Így pontosan tudom, szerencsés vagyok, a…

Emlékszem az első szédüléssel kezdődő napomra, arra a pillanatra, amikor tántorogva sétáltam ki a mosdóba, és romantikus mozdulattal öleltem át a WC csészét. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a fél órán át tartó hányás csak a kezdet, és a testem üzenni próbál nekem. Napszúrásra gyanakodtunk.…

Megpróbáltam visszaemlékezni, mi az, amit tudok a cukorbetegségről. Nehezen ment, és szinte semmi értékelhető nem jutott az eszembe. Csak foszlányok. Emlékdarabok. Csak annyi, hogy van, aki gyógyszert szed, és van, aki inzulint ad be magának.  Ez alig több mint 1 éve történt. Hajnal 3 –kor közölték…