Autoimmun betegséget örökölhetünk, de vajon kizárólag akkor tudhatunk biztosan magunkénak egy-egy gyógyíthatatlan betegséget, ha az már felütötte fejét családunkban? Nem. Magával hozhatja azt a "buliba" egy (vagy több) átélt trauma, folyamatos stressz, táplálkozás, sőt, mi több, a szülés is.

A kép forrása elérhető arra kattintva.

Mai írásom alapját Katalin története adja, aki jelenleg három "haverral büszkélkedhet": Hashimoto thyreoiditis (lsd.korábbi cikk), Psoriasis, azaz pikkelysömör, és Inzulinrezisztencia.

"Gyanítom, a terhesség alatti hormonális háború, ami nálam a Hashimotot okozta"

A várandósság ideje alatt rengeteg változás megy végbe az anyuka szervezetében. Ekkor az gyakorlatilag "takarékon" működik, így nem lökődik ki a félig idegen magzat. Szülés után az immunrendszer kapacitása újra a régi lehet, amely remek táptalajt nyújt az autoimmun folyamatok beindulásának, fellángolásának.
A szülés utáni pajzsmirigyproblémákról bővebben ebben a cikkben olvashatunk.
Katit is megkörnyékezte a jól bevált gondolkodás, amely sikeresnek is volt mondható egészen a gyermeke két és fél éves koráig.

"Mindig elhessegettem a gondolatot, hogy baj van, arra gondoltam, ugyan mit panaszkodom annyit, más anyuka is ugyanezt éli át."

Akaratlanul hasonlítgatjuk magunkat, és a végletekig képesek vagyunk hinni, hogy egy olyan különleges, mesebeli, fiktív csoport tagjai vagyunk, akikkel nem történik baj. Sajnos hazudunk elsősorban magunknak, ezáltal szeretteinknek. Nehéz tisztán látni egy olyan világban, ahol a pihenés olyasfajta kiváltság, ami még az ünnepi fa alá sem való. Soha sem megengedhető, ahogy maga a fáradtság ténye sem.
Szerencsére ebben a történetben is van boldog befejezés, hiszen a munkahely váltás valamilyen oknál fogva karon fogta az internetet, hogy Kati segítségére siessen. A mindig hűséges Google a tünetek begépelésére rendre inzulinrezisztenciára mutatott, így "hősünket" nem érte meglepetésként az autoimmun pajzsmirigy gyulladásának diagnózisa, kéz a kézben inzulinrezisztenciával.

Sokat hallani, hogy régen más volt, nem voltak jelen ilyen alattomos, gonosz betegségek. Szép, és irigylésre méltó, de nekünk ebben az életben kell felvennünk a kesztyűt.
Betegtársaink képesek, és össze is fognak rendszeresen, hogy segítségére legyenek az újonnan csatlakozott tagoknak. Haverokkal a nyakunkban talán rá vagyunk kényszerítve az emberségre, együttérzésre, segítőkészségre, olyan dolgokra, amik ma már talán a mesekönyvek borítóját ölelhetnék. Azt hiszem sokunk nevében írhatom, hogy az emberek, ha valami számukra ismeretlen, láthatatlan dologgal találkoznak általunk, hárítanak, hitetlenkednek, vállat vonva mennek tovább.

"A reakciók vegyesek. Volt, akin láttam, hogy el sem hiszi, mintha én találtam volna ki az egészet. Volt, akin az értetlenséget láttam...."

A gyermek érkezése után évekkel világos lett, hogy lelki okokra visszavezethető a társaság jelenléte. Idővel ugyan, de mind megtaláljuk, mit kellett volna másként tennünk, gondolnunk, hogy bal helyett, jobbra kellett volna fordulnunk. A múlt viszont nem csalogatja vissza azokat, akiket nekünk adott, a mi feladatunk kordában tartásuk, saját ínyünkre nevelésük, a világé pedig megismerésük!

A cikk szereplője, Katalin valós személy, történetének megosztása az ő engedélyével, ellenőrzésével történt.