A diagnózis, és az általa megkövetelt életmódváltás tanított meg arra, milyen fontos előre felkészülni minden eshetőségre. Tény, hogy elég jó helyről startoltam a témát illetően, hiszen alapból az a "gondolkodjunk előre típus" voltam, ennek ellenére rákényszerültem olyan távlatokban gondolkodni, amekkorában azelőtt nem volt szükség.
Autoimmun betegséggel élni kész kaland! Az ember sosem tudhatja, mi következik, már - már olyan, mint egy jól megírt dráma, némi horrorisztikus elemmel fűszerezve. Az egyik nap még konstatálod meglepve, hogy egész emberi vagy, már ami a külsőd illeti, miközben a tested egy jól összerakott hányás kupacot alkotva húzza keresztül minden számításodat. Alszol egyet, és lám! Meglehet, hogy az ábrázatod egy agyonmosott, vonat simogatta képét adja vissza, de miközben szürcsölöd a reggeli kávéd vagy épp a sokadikat már a nap folyamán, ráébredsz (felpofozva magad) arra, hogy jól vagy. Mi van?!
Őszintén szólva nem emlékszem arra az érzésre, amelyet energikus, fiatalos jelzővel is illetnek. Még csak nem is rémlik milyen lehetett nekiindulni egy programnak úgy, hogy ne a végét láttam volna: nem bírok majd mozogni, szinte lélegezni. Ha valami mást kell csinálnom - mint például a nyári időszakban egyszer már cseresznyét is szedtem -, tuti biztos, hogy ez a bádogdoboz, amit a testemnek nevezek keresztülhúzza a számításaimat, és cseszhetem a háziasszonyi teendőimet, mint főzés, mosás. A tavaszi nagytakarítás még várat magára, ahogy az ablakok pucolása is. Egy szó, mint száz, ha az ágyad megosztod pár betegséggel, meg kell tanulnod egy s mást.
1. Rangsor felállítása
A házimunka (ha nem vagy betegesen rendmániás), önmagában is megerőltető lehet, és besűríteni a rengeteg teendő közé néha hatalmas feladat. Ha autoimmun haver feltűnési viszketegségben szenved, akkor viszont nincs választás. Feltéve, ha mazochisták vagyunk, és szeretünk szenvedni, de egy cikk elejéig tegyük félre ezt a személyiségjegyünket. A pihenés fontosságát nem győzőm hangsúlyozni, csodákra képes nem csak a testtel, de a lelkünkkel is. Ahhoz, hogy magunkhoz mérten elfogadható állapotba kerüljünk, elengedhetetlen, hogy rangsort állítsunk fel a teendőinket illetően.
2. Elfogadás
Tény, hogy nem feltétlenül érhetünk a listánk végére. Előfordulhat, hogy a tervezett időn túl fejezzük be, és megeshet az is, hogy tolnunk kell egy - egy kitűzött célt (mint én és az ablakok esete). Fontos elfogadnunk azt, hogy ne mások mércéjével szemléljük magunkat vagy az otthonunkat. A cél a tökéletes egyensúly, méghozzá számunkra!
3. Készülj előre
Elfogadtam a betegségeim, és azt, hogy vannak enyhe, rosszabb, és egyenesen pokoli napjaim is. Dolgozni muszáj, így fogat összeszorítva kell néha nekivágni némely munkanapnak, de végig kell gondolni, mi az, amivel támogathatom a túlélő üzemmódban működő önmagam. Az én bevált technikám a fagyasztás! Amit csak lehet fagyasztok, alapanyagokat, kész ételeket, maradék ebédeket, sőt mi több, reggelinek valót is! Így legalább a főzés nyűgös lihegésétől megszabadulok, és párom sem hal éhen, ha így alakul. Megoldódik a másnapi (vagy az aznapi) menü, így a tűzhellyel töltött órákat rabul ejtheti az ágyam.
Minden autoimmun betegség más, ahogyan a velük élők is, így senki sem reagál ugyanúgy, ugyanarra a betegségre. Éppen ezért fent leírtak nem jelenti, hogy kivétel nélkül mindenkinél működni fognak. Tartsuk szem előtt a betegségünket, állapotunkat, orvosunk tanácsát, és természetesen személyiségünket is!
Ha pedig nem küzdünk betegséggel, ne jelentsen kifogást, remekül alkalmazhatja bárki a három lépést.
Amennyiben bárki megosztaná az ő módszerét, szívesen várom üzenetét a Facebookon vagy eletembetegen@ahaverokesen.hu címen!
