Sajnos sosem tudhatjuk előre, mikor kerülünk olyan helyzetbe, amikor az élet rákényszerít minket egy addig számunkra ismeretlennel való szembekerülésre. Tudunk a létezéséről, de érdektelenségünk, érintetlenségünk miatt nem veszünk tudomást róla. Szeretek, és szeretnék tájékozódni, melynek egy - egy ilyen jellegű film megnézése remek alapul szolgál, kikapcsolódás gyanánt is.
Fotó: ecranlarge.com
Nem titok, a film főhősnőjét korai Alzheimer-kórral diagnosztizálják. A film előzetese, magyar felirattal ide kattintva tekinthető meg.
Örülök, mert sikerült egy újabb olyan filmet megnéznem, amely elgondolkodtatott, és tanított is számomra valamit. Úgy gondolom, felhívja a figyelmet a család összetartásának fontosságára, együttérzésre, megértésre, és türelemre nevel, ha hagyjuk. Segít a hétköznapi feledékenység, és a betegséget jelző tünet közötti különbség felismerésében, ösztönöz az önvizsgálatra, és arra, hogy ismerjük fel, és legyünk hálásak azért, ami megadatott.
Rendkívül nehéz megélni minden megkapott diagnózist, lavírozni a tünetek között, elfogadni a betegség tényét, és főleg azt, amit a jövőben okoz. Nem egyszerű mindezt a környezetnek megélni, feldolgozni, egyáltalán helyt állni, erősnek maradni, így sok esetben érdemes fontolóra venni kívülálló, szakember segítségét!
Az, hogy az Alzheimer - kór autoimmun betegség lenne, még nem bizonyított, de jelentek már meg ezt alátámasztó adatok, melyről bővebben ide kattintva olvashatunk.
Összegezve miért ajánlom Alice történetét? Amiért azt hiszem eddig is javasoltam: felhívja a figyelmet az evidensnek vélt dolgokra, és a kapcsolatok meglétének, minőségének cseppet sem elhanyagolható fontosságára. Nevel, legyünk betegek vagy egészséges hozzátartozók.
