Hajlamosak vagyunk - akaratlanul - azt hinni, a másiknak könnyebb terhei vannak, ha léteznek egyáltalán. Megragadjuk őszinte mosolyukat, jó kedvüket, nekünk tetsző alakjukat, öltözéküket, életüket, és azt hisszük, nekik megadatott az, ami nekünk álom marad csupán. A valóság hiába kalimpál a hátuk mögül, nem látjuk, talán mert nem akarjuk, gondolatunk nem eszmél fel hozzá. A ma (is) híres emberekre ráhúzható ez a monológ. Azt hihetjük gazdagságuk gondtalanságot szül, látásmódunkat egy elképzelt világ lengi körül.
Talán igazak lehetnek ezek a szavak néhányukra, de ebben az írásomban soraimat egy olyan emberre szeretném áldozni, aki személyes kedvencem is egyúttal, ő az Imagine Dragons nevű zenekar frontembere, Dan Reynolds.
Kép forrása: https://practicalpainmanagement.com
Kezdjük a száraz információkkal: a zenekar 2008-ban alakult, 2012-ben szereztek teljes körű ismertséget, ezt kihasználva Dan törekszik a figyelmet a Bechterew kórra terelni, amelyben ő maga is szenved. A tényét, hogy őt is diagnosztizálták ezzel a haverral, egy telt házas koncerten osztotta meg 13.000 rajongójával, Angliában, a Leeds Arénában, 2015-ben.
Ez a betegség nagyon magányossá tehet. Fontos találni egy olyan közösséget, ahol beszélgethetsz másokkal, és megtanulhatod, hogyan juthatsz el egy olyan pontra, ahol a betegség nem akadályozhat abban, hogy azt tedd, amit tenni akarsz.
A továbbiakban bemutatta közönségének azt az új weboldalt, amely az ő közreműködésével született, és létezik, a kórra fókuszálva, ez angol nyelven ide kattintva megtekinthető.
Ma este azért szeretnék beszélni erről, mert valószínűleg vannak mások is, akik ettől a kórtól szenvednek.
Az énekes törődik testével, és mindent elkövet állapota javítása, fájdalma csökkentése érdekében. Tervei között szerepel az is, hogy a jövőben közzéteszi azokat a megoldásokat (mozgásformát, étkezési szokásokat, etc.), amik segítik őt ezen az úton, ahol a depresszióval is ugyanúgy szembe kényszerül kerülni!
Kép forrása:http://nosalive.com
Üzenem azoknak az íróknak, akik terrorizáltak és megszégyenítettek engem azért, mert "művész" vagyok, és azt várják, hogy tükrözzem a tipikus rock sztárok képét, ami az ő fejükben létezik - szégyelljék magukat! Őszintén remélem, hogy sohasem kell küzdeniük krónikus fájdalommal - bár az kétszer is elgondolkodtatná őket, mielőtt ítélkeznének más élete felett, különösen akkor, amikor fogalmuk sincs a küzdelem részleteiről.
Dan azt reméli, hogy segítségével mások is megtalálhatják azt a mentális, és fizikai enyhülést, ami neki is sikerült az évek során. Ahogy sokan, az ő haverja sem elégedett meg a magányos "léttel", hiszen elsőként 21 éves korában a colitis ulcerosa kopogtatott ajtaján, majd 24 éves volt, amikor megismerhette magát, a Bechterew kórt.
Emlékszem az első dalra, ami megfogott, és azóta is a zenekar oldalán tart. A szövege miatt történt az egész. Akkor még nem voltam a diagnózis birtokában, de tudtam, hogy valami baj van velem, és minden erőmmel azon voltam, hogy eltaszítsam magam mellől azokat, akik közeledni próbáltak. Reménytelennek és magányosnak éreztem magam egy olyan világban, ami teljesen ismeretlen, idegen volt számomra. Az, hogy az énekesük hatalmas tanúbizonyságot téve bátorságáról kiállt a nyilvánosság elé, és azóta, rendületlenül igyekszik segíteni betegtársain, remek példa gyanánt szolgál számomra, és remélem, mások számára is.
Az a bizonyos első dal.
A cikk alapját szolgáló források:
https://twitter.com/DanReynolds/status/981528869269327873/photo/1
