A minap szembejött velem egy videó, melyen egy filozófus, szent ember a jelenlegi járványügyi helyzetről beszélt és az ok-okozati összefüggéseket fejtegette a vírus kialakulásával kapcsolatban. Érdekes volt végignézni és végighallgatni mindazt a gondolatmenetet, amit a videóban közölt. Az én értelmezésem szerint a kialakult helyzetet arra vezette vissza, hogy bizonyos emberek húst esznek, méghozzá olyan állatok húsát, amit nemcsak, hogy nem szokványos, de tilos is enni, amit tetéz az, hogy együtt is élnek az elfogyasztásra szánt állataikkal. Tágítva ezt a megállapítást, végül kiterjesztette ezt minden olyan emberre is, aki hús fogyaszt. Érdekes elgondolásnak tartottam, amit mondott, vitára érdemesnek vélem, mert nem lehet ennyire élesen okolni a húsfogyasztó embereket azért, mert miattuk terjedt el a vírus.

Tény és való, hogy az állatról emberre terjedt vírus az állatok rossz higiéniás körülmények közötti tartásából, a megfertőződött állatok elfogyasztásából és egyéb negatív körülményekből is származik, de akkor sem okolhatom, azokat, akik húst fogyasztanak. Mert mi van, ha az illető éhezik és nincs más választása? Mi van, ha árvíz volt a területen és nincs semmi étel? Akkor a legközelebbi mozgó dolgot el fogom kapni és megsütöm, hogy megegyem, mert az éhség nagy úr. Mi van ha… Mi van ha…

És igen, gondolhatunk arra, hogy az ember kibírja több napig is, ha nem eszik, és arra is, hogy manapság ilyen körülmények csak az elmaradott országokban lehetnek, de kérem nézzünk körül, és állapítsuk meg, ha akarjuk, természetesen, hogy ezek a körülmények, a rossz higiéniás körülmények itthon is előfordulnak, nem kell ahhoz éhínség, elég csak hajléktalanság és elhanyagoltság. A városokban etetett galambok is ugyan olyan veszélyforrást jelentenek, nem kell ahhoz megegyük őket, hogy vírust terjesszenek. A galambok ettől függetlenül is koszosak.

Szóval, hogy azt állítani, hogy a húsevés az oka a jelenlegi helyzet? Hát, merész! Először is nehéz úgy véleményt megfogalmazni, hogy ne bántsunk meg valakit. Ahhoz, hogy minimálisra csökkentsük a véleményünkkel okozott kárt, ahhoz nagyon választékosan és kedvesen kell fogalmazni. A másik, hogy nem feledkezhetünk el arról a tényről, hogy bárhogy ítélkezünk és véleményt alkotunk, akkor sem fogjuk tudni ismerni a körülményeket, ha épp nálam, nálunk pattan ki az egész esemény. A véletleneknek nagy hatalma van, és persze-persze nincsenek véletlenek, tudom. Vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni és valószínűleg nem is kell.

De, akkor is. Kettős szemüvegen kell az eseményeket nézni. A növények permetezéséből és génmódosításából származó megbetegedéseket senki sem említi. Senki sem mondja azt, hogy azért alakult ki a cöliákia, mert valamikor az őskorban az ember elkezdett gabonát fogyasztani. Abszurd. Nem a húsevés mellett kardoskodok. Csak a kijelentést vonom kérdőre.

Máskülönben pedig, az étkezés mindenkinek az egyéni dolga. Valakit megszólni ezért vagy azért, mert, eszik vagy nem eszik, ugyan az a dolog, amit korábban írtam. Egyéni döntés, egyéni körülmény, egyéni kultúra és egyéni személyiség. A másokra való mutogatás a magunkról való figyelem elterelésének az eszköze valamint, hogy bűnbakot találjak valamire, hogy lenyugtassam magam, nem én voltam. Ennyi erővel visszatérhetünk a boszorkányégetésekhez is, az is hasonló elven működött. Ha valami nem jött össze, akkor már mutogattak, hogy Ő a hibás, igen Ő. Égessük meg…

Igen, kicsit erős példa, de nem jutott eszembe hirtelen más a mutogatásra. Egyet értek azzal, hogy mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, kifejezéshez. Azonban nem véletlenül van az a mondás, hogy gondolkozz mielőtt megszólalsz. Nem kell híres szent szövegekből idézni és az igazamat állítani úgy, hogy közben mindenki mást okolok, csak önmagamat nem. Mindenki bűnös, aki cinkos. Szóval, amint kényelmesen hátra dőlünk és a körmeinkkel mutogatni kezdünk, azután ne csodálkozzunk, ha mások is elkezdik ezt csak épp valami egyéb ürügy miatt visszamutatnak ránk. Amíg ezt a politikát folytatjuk, addig csak körbe-körbe csináljuk.

Most szerintem az elsődleges feladat, hogy kitartsunk a szobafogságunkban, megoldást keressünk a helyzetünkre és a jövőnkre. Arra, hogy ez után az esemény után jobb dolgokat alkossunk, jobban odafigyeljünk egymásra. Egyszerűen csak jobbak legyünk.

Eszter