Mindjárt tíz óra. Az ágyban fekszem, mellettem szuszog az egész család, macskástól. Csak a csend van velem, miközben élvezem az alagút szindróma népszerű tüneteit. Nem baj, csak zavaró. Megbecsülöm, ugyanis most épp jól vagyok. Úgy értem, lelkileg. Így pontosan tudom, szerencsés vagyok, a…

Dóra találkozását első haverjával, az RA-val már olvashattátok itt, a blogon a Magányos zsibbadás című cikkben. Bevallom ő is egy olyan ember, akiért hálás vagyok. A haverjaim nélkül nem ismerhetném, viszont így lehetőséget kaptam meríteni, tanulni tőle, amiért rendkívül hálás vagyok. Ahogy azért…

    Amikor kézhez kapunk egy diagnózist, az nem csak a miénk lesz attól a pillanattól, hanem a családé is. A minket körülvevőké. Persze nekünk kell együtt élni vele. Elviselni a béklyókat, húzni, vonni tüneteivel együtt, gyógyszerestől, mindenestől. Beletörődni a bélyegekbe, amiket ránk…